Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Hadifogságban
Hadifogságban Június 23-án reggel mind a négyünket gyalogosan hátrább kísértek a hadtestparancsnoksághoz. De itt már nem találkoztam tisztekkel, mint a dandárnál. Most jut az eszembe, hogy tegnap a dandárnál estefelé, a kihallgatásom után kijött az udvarra a tábornok is, és sétált tiszttársaival az udvaron. Akkor odajött a falu pópája, akivel tótul szóba elegyedtem, majd kértem, hogy tegye meg nekem azt a szívességet, hogy egy tábori lapot adjon postára, melyben szüléimét értesítem, hogy egészségesen fogságba kerültem. A pópa szabadkozott, innen a front mögül hogyan tehetné meg ő ezt nekem? Én azt feleltem, hogy az orosz hadsereg most visszavonulóban van, s holnap már a mi katonáink lesznek itt, azok egyikének adja át majd a lapomat. Nem vállalta, mert a tábornok is hallotta beszélgetésünket, s egyetértőén mosolygott azon, amit a visszavonulásról mondtam. Mikor 23-án gyalogosan mentünk kelet felé, falvakon haladtunk át, ahol az utcán ácsorgó cívis rutének bámulták a négy hadifoglyot és közelünkbe jöttek és kérdezték, hogy jönnek-e már a „mieink”?- Jönnek - mondtam - holnap itt lesznek. Fogja ezt a tábori lapot és adja át majd egy katonának. A rutén elfogadta, megígérte, hogy föladja. Szüleim azokkal a képeslapokkal egyszerre kapták azt meg, amiket a Lembergbe való bevonulásunk napján adtam fel a címükre. Ők tehát tudják sorsomat, s bizonyára megnyugszanak benne. A hadtestparancsnokságnál ebédet és este vacsorát kaptam. Egy osztrák hadnagyot is hoztak ide, akit szintén elfogtak. Egy szobába zártak, s így már ketten voltunk, s volt kivel elbeszélgetni. Schubert Alfonz 73-as hadnagy volt. Másnap egy parasztkocsira ültettek fel minket és Kecskés Lászlót, aki tisztilegényemnek önként ajánlkozott, továbbá az osztrák tisztilegényt. Az oroszok a tisztilegény tartását a hadifogoly tiszteknek megengedték. Felültettek még egy elfogott zsidóasszonyt is. Intelligens földbérlő felesége volt. Együtt kocsiztunk kelet felé. Az élelmezésünk az oroszok által adott katonakenyér és napi 20 kockacukor. De ezen kívül az utunkba akadó tanyán vagy faluban vettünk a parasztoktól tejet, aludttejet, szalonnát, és így jól élelmeztük magunkat. Az elfogatásom előtti napokban a menetszázad parancsnoki kincstári pénzből 3000 koronát leadtam a számvevőségnek, s magamnál 107
