Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
22 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele szómágia.”Jászay a törékeny, finom szépségek igézetében élt. Csak önmaga érzéseinek megfogalmazására vállalkozott. Fő ereje a képzelet, de megrekedt a pillanatképeknél. „Nagy dolgokra áhítozom, / S igen kis dolgokkal beérem.” Konstatáló költőként csak a jelenségeket regisztrálta. 1910-től a Nyugat is közölte verseit. A Knerékkel való levelezése tekintélyes. Ennek adalékai találhatók a Békés Megyei Irodalmi Gyűjteményben őrzött Elek László szellemi hagyatékban. Temetésekor a községházára kitűzték a gyászlobogót. Formai bravúrokkal teli, tartalmilag konzervatív kötetei: Gyöngyök és könnyek (Gyoma, 1913), Színek, szavak (Gyoma, 1917), Árva János - mesék (Gyoma, 1918), Ének a viharban (Orosháza, 1919), Kis kacsa fürdik (Orosháza, 1923). Szülőházának falán, a Táncsics utca 19. szám alatt 1939 óta emléktábla van. Szabó Pál (Orosháza, 1894. március 20. - Miskolc, 1974. december 17.) friss tollú újságíró, tanár, szervező, politikus. Az Orosházi Szépmíves Céh főtitkáraként évkönyveinek szerkesztője. Az 1937-es kiadású Évkönyv bevezetőjében időszerűségéből mit sem vesztő sorait olvashatjuk: „Olyan reménytelen munkába fogtunk, mint a kör négyszögesítése: pénz nélkül akartunk könyvet kiadni. íme az eredmény. Megsértettük a gazdasági rendet, fellázadtak a nyomdai erők: a szedőgép cseppeket köpködött betű helyett, a betűk nem álltak glédába, a papiros nem itta a festéket, sajtóhibák légiója indult rohamra az értelem ellen s a 28-ik oldal a 27-ik elé lépett. És ezer más bajunk is esett. Ne ítéljen el hát az Olvasó és ne küldjön levelet. „Csendes részvét kéretik” - írnánk, ha nekrológot írnánk. De mert beköszöntőt írunk, arra kérjük, mondja velünk: ez a könyv nem beteljesedés ugyan, de azért figyelemreméltó kísérlet.” Szabó Pál végig- küzdötte az első világháborút, hadifogoly volt, majd 1923-tól a Magyar Távirati Iroda orosházi, 1939-től nyugdíjazásáig a miskolci kirendeltségén dolgozott. Sok riportja jelent meg a helyi és országos lapokban. Számos tanulmányt publikált településünk helytörténetéről, néprajzáról. Egy csokrukból „Orosháza” címmel 1938-ban kötetet jelentetett meg. Kiváló előadóként tartották számon. Kézirat- és újsággyűjteményét a Békés Megyei Levéltárra hagyományozta. Ezekből Bálint Ferenc levéltáros „Nem a boldogságra születtünk” címmel 1985-ben, Gyulán kiadott jegyzetekkel ellátott kötetet állított össze. Alapítványából a Táncsics gimnázium diákjainak kiváló matematikai, irodalmi teljesítményeit ismeri el. Bakó Józsefet (Nemescsó, 1896. augusztus 24. - Budapest, 1962. április 7.) hét verseskötet, három regény, egy dráma szerzőjeként tarthatjuk számon. A hajdani cipészinas 1931-től 1937-ig Monoron tanító - ahol később utcát neveztek el róla. Itt barátkozott össze Erdős Tóth Sándor tanyásgazdával. Később hozzá írott levelében fogalmazta: „Most látom, mégis hagytam ott közöttük valamit a lelkemből és maguk is az enyémben, mert nem tudunk elszakadni egymástól... Ha népre, ha parasztra gondolok, mindig magukjelennek meg a szemem előtt.” Verseiből a földet művelők ismerete, embertisztelet, szeretet csendül ki. Az örök paraszt
