Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - "A múlt a jövendő tükre": Kossuth Lajos nyomában
A múlt a jövendő tükre”: Kossuth Lajos nyomában 159 hozták haza Turinból. A gyászbeszédek sorából Jókai Mór végszavai: „Hadd visszhangozza e ravatal Kossuthnak mondását: «Leborulok e nemzet nagysága előtt!» ...Vezess bennünket most, te halottaidban is óriás, e nemzeti nagyság felé. Az örök hazában hirdessék nevednek emlékét e késő századok!” Kossuth az irodalomban „A szobrokat le lehetett dönteni, össze lehetett tömi, át lehetett faragni (erre is volt példa!), ezért az irodalom valóban „ércnél maradandóbb” módon („aere perennius” - Horatius) őrizheti meg egy-egy nagyszabású történelmi személyiség emlékezetét...” (Pomogáts Béla) Az orosházi szobor vándorlása nyomán érezzük szükségesnek a kőbe, bronzba, márványba álmodottaktól gyakran időtállóbb értékekről szólnunk. Eközben még színesebbé válik előttünk a nagy államférfi jelleme. Kazinczy Ferenc Bártfay Lászlónak írott levele tanúskodik 1831. január 25-én Kossuth első politikai szerepléséről: „felkele Kossuth Lajos, s oly tűzzel, mintha kezében volna a zendítés szövétneke, két kezét két csípejére rakván, képzelhetetlen vakmerőséggel tartá beszédét”. Ugyanígy őrzik emlékét Bártfay Kölcsey Ferenchez írott 1837. május 7-i, Wesselényi Miklós ugyancsak Kölcseyhez írott 1837. május 8-i sorai. Ugyanekkor Kölcsey Szatmár megye közgyűlésén tiltakozott a fiatal ügyvéd és lapszerkesztő elfogatása ellen. Deg- ré Alajos az 1883-1884-ben megjelent Visszaemlékezések című munkájában az ifjú Kossuth Lajost, Eötvös Károly Gróf Károlyi Gábor följegyzései című regényes korrajzában, Emlékezések című memoárjában a kormányzó-elnök küzdelmeit örökíti meg. Pulszky Ferenc Emlékirataiban az Amerikába érkezésről: „Staten Islandban egymást követték a látogatások, délben a szabadkőművesek egész ornátusban, minőt Európában csak ritkán lát az ember a páholyok ünnepélyeinél, minden szalagjaikkal és csillagaikkal elvonultak Kossuth előtt.” Vajda János A nemzet élő eszményülése című írásában idézi: „a csapat elé állt Kossuth, s igen rövid beszédet, néhány lelkesítő szót intéze hozzájuk. Egyszerű szavak voltak ezek, igen különbözők ama fényes beszédektől, melyeket a nemzet értelmiségéhez szokott tartani, és melyek közül a legnagyszerűbbnek tanúja lehetni szerencsés valék. És mégis - leírhatatlan volt e szavak hatása... Aki csak azt fogja őróla írni, hogy a világ legnagyobb szónoka volt, azzal még nagyon keveset, majdnem semmit sem mondott”. Szépirodalmi ábrázolásokból A következőkben néhány, iskolai tanulmányainkból ismert szerzőt citálunk: Jósika Miklós: Egy magyar család a forradalom alatt című, 1861-ben kiadott művében: „Kossuth Lajos semmit sem felejtett el, mindenre gondolt”. Jókai Mór az 1868-ban közre adott Kossuth-albumban írta meg a Kossuth-nóta keletkezésének történetét.
