Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - Paraszti önéletírók az orosházi észjárásról
128 Életművek idézése védelme. Ami nem kockáztatható holmi belviszályokkal, oktalan forradalmakkal, ostoba háborúkkal. Nem dobható sutba könnyelmű erőfitogtatásokkal. Köszönet bölcsességükért. Rávezettek: mindig most kell megtenni a tőlünk telhetőt, hogy legyen holnap, s legyen ötven év múlva beköszöntő „most” is. 1915-ben az asszonyok arattak. Megtanulva a 101-es és a 46-os császári, királyi gyalogezred nevét, ahol a legtöbb orosházi és környékbeli harcolt. Ezerszázhat- vankettejüket többé nem láthatták szeretteik. Közöttük Erdős Tóth Sándor bátyját. Az ő utolsó levelének befejező mondata őrzi a mindenéből kiragadottak számára a még akkor is legfontosabbat: „Felénk most aratnak”. Tóth Bálint 25 évesen eltűnt az 1914-es esztendőben az orosz harctéren. Szerettei azonban még évekig várták: „Az 1914. évben nagyon sok besztercei lekvárnak való szilva termett. Amikor még Nagyváradon volt, írtuk neki, hogy jó volna, ha itthon volna, vagy hazajöhetne, mire a lekvárt főzzük... megírta, hogy nem baj, ha már a szilvából nem ehetek, csak a lekvárjából ehessek. Mikor a levelet elolvastuk, Nagyanyám azt mondta, hogy most az összes szilvát kifőzzük lekvárnak... megegyeztünk, nem bontjuk fel, hátha még hazajön... 1921-ig vártunk, mivel nem jött, akkor kezdtük fogyasztani.” A tanyákhoz közeledve (főleg a munka dandárjában), többnyire lecsendesednek a nagy társadalmi rengések. így volt ez akkor, és később is: „hiába kerestem az Orosházi Friss Újságot, eltűnt a kirakatból. Azt mondta a forradásos képű Bánki Józsi bácsi, a Hírlapiroda tulajdonosa, hogy az már nincs, már kiment a divatból, de van helyette Néperő, vegyem meg azt. Meg van pesti Vörös Újság is. Megvettem hát mindkettőt, és azokból tudtam meg, hogy már nem a Nemzeti Tanács adófizető polgárai vagyunk, mert Károlyi Mihály átadta a hatalmat Kun Bélának, hogy Pesten megalakult a Direktórium még március 21-én, és azóta Tanácsköztársaságban élünk. A következő hétben annyi dolgunk volt, hogy nem értünk rá a faluba menni, így nem is tudtam a világ folyásáról semmit” - emlékezett vissza Csizmadia Imre. idők múltán a hajdani mélységes titkok is feloldódhatnak, mi több, a büszkeséget táplálhatják. A paraszti életrevalóság erény: „Az elrejtésnek sokféle módja és lehetősége volt. Apáról-fiúra szállt és az életösztön diktálta... Mi az első világháború és a román megszállás ideje alatt a következő módon csináltuk: Ástunk egy megfelelő nagy gödröt a szérűskertben, a szalmakazal mellett. A fenekére száraz szalmát szórtunk. Letettük a bádog kádat, mellé egy 200 literes vashordót. Az egyiket teleöntöttük búzával, a másikat árpával. A tetejére használt zsákokat terítettünk, deszkákkal szorosan befedtük, rá száraz szalmát és kb. 50 cm földet. Azután a kazal tetejéről lekerült avult szalmát és a kazalok körül összegereblyézett törmeléket rádobáltuk, úgy nézett ki, mint egy trágyacsomó... Azt tudtuk, hogy az elrejtés nem valami hazafias cselekedet, de az életösztön akkor szinte rákényszerített bennünket.” A háború és a forradalmak után bekövetkezett gazdasági válságból az ország
