Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

1. A Viharsarok földjén kialakult telepesközségek Mezőkovácsháza. Reformátuskovácsháza, Végegyháza, Pitvaros, Kisiratos, Apácza, Nagybánhegyes, Dombegyháza, Kunágota, Kövegy, Nagymajlát, Ambrózfalva, Magyarbán hegyes sorsát az előzőkben már összefoglaltuk. Bár ezeknek a telepítéseknek során a mozgalomban résztvevő parasztok földhöz jutottak, nem volt könnyű sorsuk, mert minden állandó szerződés híján és a jogvédelem biztosítéka nélkül, kizárólag az uradalmi tisztek szeszélyétől függően voltak kénytelenek földjeiket művelni. Ebben a települési mozgalomban is, — a parasztság oldaláról vizsgálva a kérdést, — a földért folytatott küzdelemnek egyik válfaját kell látnunk. A megye, területén folyó telepítés nem oldotta meg a földkérdést, így parasztságunk távoli vidékeken is megkísérli célját elérni. 2. Az Alduna mellékén kialakult telepítések létrehozására az 1894 :V. tc. adott lehetőséget. E törvénycikk szerint Temes, Krassé-Szcrény valamint Naszód és Beszterce, továbbá Aranyos vármegye és Küköllő vidékére való település előtt nyitották meg a kapukat. A települések helyei egykori erdők, mocsaras területek voltak. Az 1897:XXXII. tc. pedig azoknak a parasztoknak, akik erre a területre kitelepülési szándékukat bejelentik, pénzintézeti kölcsönt helyez kilátásba. így a Körösvidék parasztjai jelentős számban indultak el erre a vidékre, hogy földszerző vágyaikat kielégítsék és ezzel szerény megélhetésüket biztosítsák. Irodalmunk már rávilágított ezen települések nagy jelentőségére. A jelen esetben az teszi indokolttá ezeknek ismertetését, hogy lássuk, milyen szerepet játszottak a vidék parasztságának sorsában, másrészt pedig nyomon kövessük az innen elszármazott parasztok helyzetének alakulását. A Körösök és a Tisza vidékéről elvándorló parasztok legjelentősebb kirajzása Igazfalva község volt. Itt a telepesek 21 005 kat. hold kiterjedésű erdőt irtottak ki. 1904-ig eltüntették az erdőknek nyomait is Rakittya, Padurány, Remetelunga, Szudriás valamint Zsupin vidékéről. Az ilyen módon művelhetővé tett területen három telepes község keletkezett: Vadászerdő, Bodófalva és Igazfalva. A legjelentősebb az utóbbi volt, ahol