Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

jó, hogy a menyasszony, illetve a már asszony a felfordult házat rendbe tudja tenni az anyósával, s el tudjon készülni a vasárnap délelőtti istentiszteletre. A meghívottak régen kenyeret, keresztcsontot s tésztaféléket küldtek, illetve vittek a lakodalmba. Sulymot (csőrögemetszővel cifrára szaggatott csőrögeféle), csőrögét, kőttest, meg rétest is vittek. Ma, a múlt háborútól kezdve, lisztet küldenek, tojást, tyúkot, s tortát, süteményeket. A lisztet, tojást a csigacsinálóra küldik. A csigacsináló amolyan bevezetésféle a lakodalomra. Asszonyok, lányok gyűlnek össze — a meghívottak — s gyúrják, nyújtják s vágják a tésztát, a lányok pedig bordán megsodorintják a kis, kockára vágott tésztákat. Közben dalolnak. A házi asszony pergelt csigát főzött vacsorára, meg üres kalácsot sütött, s bort melegített. Cigány is került, s a fiúk is eljöttek, s táncoltak is, mikor készen volt a csiga. A lakodalmas háznál kirakják az összes bútort, a földet felszórják pévával, s asztalokat raknak körül, s lócákat, székeket. Hogy megférjenek a vendégek. Jól főző, híres asszonyokat hívnak főzni (szakácsasszonynak), ami rendszerint a külső konyhában történik, de szokták kint az udvaron is „felállítani a konyhát". Üres kalácsot sütnek, meg tortákat (a fiús háznál is), koppasztják a sok tyúkot s rendszerint birkát vágnak. Ebből lesz a paprikás. A lányos háznál is vágnak birkát, ott is van bor, meg kalács s míg öltözik a menyasszony — amit rendszerint a szomszédasszony, s a jó barátnője segítségével végez — forralt bort isznak. Azt lehetne mondani, hogy egész nap esznek, isznak, mert a lakodalom az evés, ivás és az öröm teljes felszabadulását jelenti. A mai lakodalom már sok színt veszített a régiből, de azért változatlanul nagy ünnep, talán a legnagyobb az összes ünnepek között. A menyasszony régen is fehér ruhában esküdött, csak nem volt fátyola, csak mirtuszkoszorúja. Az első világháborútól kezdve divat a fátyol. Ma hosszú, sima, fehér ruhában esküdnek, fátyollal, fehér cipővel, s fehér virágcsokorral. A vőlegény fekete ruhában, csizmában, (a múlt század végén is nadrágban esküdtek, de szinte egy nadrág vándorolt vőlegényről-vőlegényre, mert még akkor gyolcsgatyában jártak), s ahogy megérkezik a menyasszonyos házhoz, megkezdődik a búcsúzkodás. Ebbe a házba már nem jön vissza a lány, mint lány, csak mint asszony. Hosszú versben köszöni meg szüleinek, hogy felnevelték, persze mindez nem megy könnyen, sírásba merül az egész búcsú. A menyasszony az élet sokszínű - kavargását éli ezen az utolsó lánykori-napján. Csak nagyon örülni nem illik. Hangtalanul, szelíden kell viselkednie, s az egész féktelen örömben, ami körülveszi, olyan mint a józan, tiszta, sokat ígérő reggel. A falun nótával, zenével kísérik végig előbb a tanácsházhoz, aztán a paphoz, hogy onnan — már ekkor délután van — megérkezzenek a fiús házhoz. De felfele menet nem a vőlegény mellett ment, hanem a fiú násznagya karján, csak hazafelé jövet jönnek karöltve