Ifj. Bartók Béla - Vargyas Lajos: Bartók Béla Békés megyei kapcsolatai - Az Alföld és Bartók békési gyűjtése a folklórkutatásban (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 24. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Vargyas Lajos: Az Alföld és Bartók békési gyűjtése a folklórkutatásban

jegyeznünk, hogy Felsőiregen két hétig tartó gyűjtésből származik a kiemelkedően magas szám. Egyúttal itt olyan területről van szó, amit az „Alfölddel szorosan összefüggő dunántúli" megjelölésbe beleértettünk, ahol hasonló jelenségek figyelhetők meg, mint magán az Alföldön. A leggazdagabb erdélyi és Nyitra megyei falvakban is kevesebb dallamot produkált a gyűjtés, mint az Alföldön. Vagyis az alföldi falvakban nagyobb a dallambőség, mint másutt. Nyilvánvaló, hogy ezt az eredményt nagyrészt az új stílus dallamáradata okozza. Világos, hogy az új „divat" egy-egy ponton felhalmozódó darabjai jelentősen megduzzasztják a dallamkészletet. Hogy ez túlnyomóan az új stílus következménye, s hogy az arhaikus területeken nemcsak az új daloknak ez a kiugró nagy száma hiányzik, hanem még a régi stílus darabjaival szemben is alulmaradnak, azt bizonyítsa a legjobban felgyújtott Csík megyei falu példája, Gyergyóalfalué, ahonnan Kodály és Molnár Antal külön-külön jelentős mennviséget hordott össze. Falu Összes ABC Egyéb Gyergyóalfalu 131 26 24 41 39 főleg hegedűdarab Ugyanekkor tekintetbe kell vennünk, hogy Csík megye és Nyitra megye messze kiemelkedik a többi fölé az ott gyűjtött dalok számával, mert a legtöbb helységét alaposan felgyűj törték. Persze, azt is szem előtt kell tartani, hogy ezekben a régies falvakban különösen a régi dalanyag érdekelte a gyűjtőket, s a korábban feljegyzett dalokat, különösen az új stílusúakat csak ritkábban vették fel. S azt is, hogy a békési falvak voltak Bartók első lelőhelyei, ahol még mindent fölírt, később pedig éppen az általánosan ismert újabb dalokat már nem. Mégis, nagyban-egészben a fenti különbségek valóságos különbségeknek is felelnek meg. Az a nagy dallambőség, amivel az Alföld kiemelkedik a többi terület fölé, kétségtelenül a fejlettség jele. A civilizációs-kulturális fejlődés ugyanis mind nagyobb és nagyobb dallamanyag ismeretét jelenti, tehát a fejlettebb vidékek a hátramaradottabbakkal szemben zenei anyaguk mennyiségével is kitűnnek. Például a legrégiesebb máramarosi-ugocsai románokról jelenti Bartók, hogy énekelt dallam egy-egy faluban tulajdonképpen csak egy van, az úgynevezett hora lunga (hosszú ének), ami a mi siratónkhoz hasonlóan csak körvonalaiban megadott dallam, amit mindenki rögtönözve variál; s erre az egyetlen, rögtönzött dallamra énekelnek ott minden lírai és epikus szöveget. Ezen felül van néhány hangszeres táncdallam, pár ütemnyi motívumok ismételgetése. Ez minden zene, amit egyegy ilyen faluban találhatunk. Ha most ettől az állapottól a fenti állapotokig tartó fejlődést próbáljuk magunk elé képzelni, akkor lesz fogalmunk arról a hosszú útról, amit az alföldi falvak megtettek, amíg viszonylag hatalmas dallamismeretükig eljutottak. Pedig ezek a számok még nem is adnak teljes képet a valóságról. Hiszen falvaink népe már Bartók idejében sem csak népdalt tudott és da-