Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

a) KÖRÖSNAG Y HARSÁNY ISKOLAI VISZONYAIHOZ Tanulságos lenne az alföldi jobbágy falvak közművelődési viszonyait is megismerni. Leginkább az egyházi anyakönyvi feljegyzéseket — falukönyveket — lehetne forrásként felhasználni. Az alábbi táblázatot az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai alapján állítottuk össze: (A Debreceni Ref. Kollégium lt. Debrecen. Mutató táblája a Bihari Egyházi Vidékben Helv. Confession levő Ekklésiák és Oskolák állapotjának.) Harsány község XVIII. századi lakossága szinte teljes egeszében reformátusnak tekinthető. Évszám Famíliák száma Lelkek száma Szül. Meghalt Iskolába járó fiú leány 1786 140 72 50 1788 150 50 40 ágyszám 1801 150 615 56 45 1803 702 25 20 46 33 Az 1809-i összeírás szerint a faluban volt egy „Fiú oskola", benne egy szoba — egy classis. — A ,,leány Oskolában" szintén egy szoba, egy classis. A látogatók sem az „oskolák" állapotjával, sem a gyerekek előrehaladásával nem voltak megelégedve: „Az Oskolák* többnyire rossz állapotban vágynak. A Deák nyelvet tanítani majd mindenütt megszűntek a Rektorok, a hol tanítanak is megelégszenek csak a Declinátiőt tanítani, s tovább vinni Tanítványaikat nem igyekeznek. Magyart ugyan tanítanának; de azt is csak arra szorítják, hogy a kis Catechismusból és Palatinából eggynéhány kérdéseket tanultatnak, és a Szent Históriából is valamit. Egyebet pedig, mint p. o. Magyar Grammatikát tanítani elmellőzik. Sok helylyeken hét s nyolc esztendőkig is feljár eggy gyermek, és még sem végezte el a nagy Kátét. A Kóta szerint való éneklést is többnyire elmellőzik. Eggyáltajában úgy tapasztalztatott, hogy a hol Deákot tanítanak, ott egyebekben is értelmesebbek a Tanítványok." b) HELYNEVEK CSOMOR JÁNOS FELJEGYZÉSEI ALAPJÁN A helyneveket Csomor János harsányi ref. lelkész 1378. évi gyűjtése alapján közöljük. (Csomor János kéziratos feljegyzései a ref. egyház levéltárában.) Nyelvészeti szempontból nem lehet hasznosítani a lejegyzett dűlőneveket, de annál szemléletesebben tárul elénk a határ múlt századbeli képe. A dűlőnevek segítségével szinte rekonstruálhatnánk, milyen volt a táj, a vízjárásos területen hogyan kellett harcolni minden talpalatnyi földért, de megmutatja azt is, hogy az akkori idők jobbágya ki tudta használni a táj adottságait, a fokokat, réteket, zugokat, ereket, „dombokat" és hátakat. UTCÁK NEVEI Tökmata utca. (Az 1660. év utáni megtelepülés itt kezdetett meg). Tökmata utcza. (A toronnyal átellenben levő házsor.) Nagy utcza. (Ezen utczában van a templom, itt vannak az iskolák, és az egyházi hivatalnokok lakai.) Vakterház. (Mészárszék, község korcsmája, búza vermek voltak az utczában. 1784. évi megyei rendelet elhordásukat követeli.) Varga Márton sikátora. Tó utcza. Hosszú utcza. (Ásások alkalmával embercsontok kerültek ki innét. Kótszeg. (A Hosszú utcza alsó része, a régi időben igen sáros, kotus hely.) Temető utcza. Kis utcza. Árkos utcza. (így nevezték a közepén elnyúló árokról. A szélsőbb házak helyén mind két soron a régibb időben szénáskertek voltak.) Kert-alja.