Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

IL A KÉTEGYHÁZI MÁRKI-EMLÉKMÜ LELEPLEZÉSE* Kettős örömmel jöttem erre az ünnepre — mert ünnep minden nap, amelyen olyan emberre emlékezünk, aki minden napját alkotó munkában töltve, népe, nemzete művelődésének érdekében dolgozva, kicsit és nagyot egyaránt tanított, egyforma szeretettel és kötelességtudással nevelt: emberségre, kötelességteljesítésre és szeretetre. örölük azért, mert igaz embert, népéhez és eszméihez hű, nemzedékeket nevelő tanár és termékeny, elismert tudós emlékét ünnepeljük, aki ebből a községből, a mi megyénkből indult el arra az útra, amelyen dolgozva és haladva, küzdelmek után ugyan, de soha meg nem alkudva, magáénak mondhatott minden olyan elismerést, amelyet a magyar föld, a magyar haza legjobb, legdolgosabb fiai számára adni tudott és adott is. Ha volt ember — és valóban nem egy volt —, aki mindezt idegen segítség nélkül, a maga emberségéből, a saját szorgalmas és elismert eredményű tudományos és nevelő munkájával érte el, az Márki Sándor volt, akit mindenki nagyra becsült, őszintén szeretett és tisztelt. De örülök azért is, mert cselekvő részese lehetek annak a tisztelet sugallta, ünnepi megemlékezésnek, amelyet csaknem húsz esztendővel — a halála után tizenhat évvel tartott — akadémiai emlékezés után, nem a tudósok gyülekezete, nem a tanítványok ezrei, hanem a szülő falu, Kétegyháza magyar és román nyelvű dolgozó népe, maradandó emlékoszlop állításával örökít meg a jövő nemzedékek számára. Példát mutat ezzel arra, hogyan kell és hogyan lehet ápolni azoknak a népüket szerető és hazájukat hátsó gondolat nélkül szolgáló igaz embereknek, nemzedékeket nevelő tanároknak, megbecsült tudósoknak emlékét, akik megelőzve mindenkit, gazdag életművükkel önmaguknak állítottak ércnél, kőnél maradandóbb emléket a magyar nevelésügy és a magyar tudomány történetében. Ha ezen az ünnepen mindenki részt vehetne, akinek történeti munkáiban Márki Sándor állított emléket, itt lenne nemzetiségre tekintet nélkül a Kárpátmedence minden népe, a Viharsaroktól a Kárpátokig. Itt volnának Dósa György forradalmának felszabadulásukért küzdő parasztjai, a Tokaj-hegyaljai paraszt felkelők, II. Rákóczi Ferenc kurucai, a sarkadi hajdúk, a Péró felkelés szabadulást váró jabbágyai, Hóra román jobbágyai, a Martinovics reform mozgalmának elárult résztvevői, az 1848—49-i szabadságharc honvédéi, Kossuth katonái, az aradi vértanúk és a magyar történelem és tudomány számtalan kiváló * Leleplező beszéd, elhangzott Kétegyházán 1960. nov. 23-án.