Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

külvilágtql s ezért sok becses hagyományt őriz. Különösen gazdag dallamkincsük. Sokan termelnek háziszükségletre kendert s szívesen fonnak-szőnck. Figyelemreméltó szőtteseik mustrái is. Határában jelenleg is az alföld egyik legnagyobb kiterjedésű erdeje húzódik, amely teljesen körülveszi a falut. A vizenyős földek miatt a XVIII. század elejéig a falu határát kizárólag állattenyésztésre használták. Ezért a földművelés s ezen belül a gabonatermesztés újabb 'keletű. Az aránylag rövid idő alatt a föld még nem aprózódott el túlságosan s ezért itt nyomásos gazdálkodás, vetési .kényszer nem volt. A határban 1922—24-ig csak néhány tanya állott. Ennek oka az volt, hogy a határ legnagyobb részét az uradalom foglalta el. A földművelő lakosságnak csak néhány hold föld jutott, az is több tagban. Részben a faluhoz való közelség, részben a kisföldek miatt csak íkésőbbj s a falu határának egy részében épültek tanyák. Földszerzési lehetőség hiányában a doboziak messzi, más falu határában voltak kénytelenek földet munkálni. A kisparcellákon gazdálkodó falusi lakosságnak nem volt eddig tehetsége korszerű mezőgazdasági gépek, eszközök beszerzésére. De nem is lett volna kifizető alkalmazásuk a néhány láncnyi nagyságú földeken. 1945 előtt pl. csak néhány vetőgép volt a faluban. A határ nagy részét ezért még ma is kézzel vetik. Ma már a faluban kizárólag Sack-ekével szántanak és cséplőgéppel csépelnek. Azonban a takarás és nyomtatás szerszámanyagát még sok helyen meg lehet találni. A föld megmunkálására és teherhúzásra kizárólag lovat használnak. 1945-ben Dobozon is felosztották a nagybirtokot. A faluban gépállomás is működik. Jelenleg a határban egy termelőszövetkezet van.* 1 Ilaáu Lajos. Békés vármegye hajdana és dr. Karácsonyi János: Békés vármegye története II. 82—88 és 111-112. 1.