Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

1. Nyomtatás a) Szérűkészítés Az uraság az 1880-as években nyomtatott utoljára. Az 1890-es években már huzatósgéppel csépelt. A faluban 1906-ig nyomtattak. Ekkor került a faluba az első cséplőgép. Az öreg 'Sarkadi András vette az első huzatos gépet. Fakerekű volt. 1906 után már csak valaki nyomtatott. Legtovább a kisemberek nyomtattak. Legutoljára 1920—22-ben nyomtattak. A nyomtatás idejében a dobozi határban mindössze 3 tanya volt. Ezért csak tarlén nyomtattak. A szérű készítése a következőképpen történt. A 20—25 lépés átmérőjű szérű közepébe egy cöveket, karót ivertek. Rákötötték a pányvakötelet a vele kanyarították ki a szérűt. A kötél szabad végére egy kapát kötöttek. A kapával jelölték meg a szérű szélét. Éles kiskapával felnyesték a tarlót. A tors kikapálásált a szérű szélén kezdték el és csigavonalban haladtak a közepe felé. Kapálás után a torsot kisgereblyével vagy a közepéről kezdve körül karimára húzták, vagy csak féloldalra lehúzták. Ha gazos, dudvás volt a föld, akkor a gereblye előtt megszaporodott torsot vasvillával kidobták. A szérű földjét vagy lóval, vagy kocsival járatták le. Kocsival a következőképpen történt. A kocsioldalt összevették a fergettyűn, hogy kisebb helyen forogjon. Tövisboronát kötöttek ,utána. Körbe-körbe hajtották a lovakat. A borona a szérű repedéseibe belckoszorálta a port. Azután a kocsira kádakat tettek. Teleöntötték vízzel. A szérűt rózsás locsolóval lelocsolták. A locsolást a szérű túlsó felén kezdték meg és sorba haladtak. Egy kicsit szikkadni hagyták. Addig, míg a teteje szürkülni, nyiladozni nem kezdett. Közben egy kocsiderék csővágta, aprós szalmát, vagy más célra használhatatlan töreket raktak kisebb csomókba a szérű szélére, szérűvágatéknak. Ahogy száradt a szérű, a szérűvágatékot úgy csapták rá favillával a szérűre. Jól szétrázták rajta. Azután elegyengették. Beterítés után újra összevették a kocsi elejét. Üjra megjáratták, megvágatták a szérűt. Azután pajzánlóval (befogatlan lóval) is megjáratták. Kinek mennyi lova volt, annyival. Sokszor össze is fogtak. Ha az öreggazda a szérű valamely részét nem találta jónak, akkor azt megparáholta. Kézzel meglocsolta. Azután földverő furkóval megfurkózták. Ahol a szérű púposodott, oda szérín ágatékot tetteid s azt is megfurkózták. — Lóval a következőképpen készült a szérű. A szérű földjét úgy járatták le, mintha nyomtattak volna. Azután kocsiról meglocsolták. Majd szérűtcrítékkel beterítették. Végül lóval bevágatták. A szérű készítésében az egész család részt vett. Hia a iszérűt aznap nem használták, akkor nem söpörték le. A szérű mellett kétfelől csomókban lévő széríítakaróval letakarták. Ha elkészülte után nyomtattak, akkor először élesebbj, s utána finomabb söprűvel lesöpörték egy csomóba. Először árpát nyomtattak rajta. Az árpa hegyes ^toklásza belement a szérű földjébe. Néhány ágyás kivetése után olyan sikor lett, mint az üveg. Ha a tiszta szérűt eső érte, akkor újból letakarták és lejáratták.