Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

A Berettyó múltjából

ban. kobaktökhajból való vékányi kupujkában árulta a halat, csikót, rákot, a vadmadarak tarka tojásait. Jellegzetes alakja volt a környék vásárjainak. Árusított nadályt és gyógyfüvet is, meg ringószárú daru és kócsagtollat, bokrétának a legények kalapja mellé. A mocsár éltetője az öreg Berettyó folyó volt. Bakonszeg alatt megszűnt a medre

1 s vize szétterült ezen az óriási lapályon s az ecsegi pusztán került ismét holmi bizonytalan partok közé és nagy kanyarulatokat véve Mezőtúr alatt folydogált a Körösbe. Az 1800-as évek kezdetén már hajókázgatták holmi »Comissio«-k, ,azt nézegetvén, miképpen lehetne szabályozni, hogy a kiszáradt mocsár művelhető földdé váljon. Végre is úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy Bakonszegtől Szeghalomig ásott csatornán vezették a Körösbe, régi medrét pedig elzárták. Ezt a nagyjelentőségű, a táj arcidatát megváltoztató »vizimunkalatokat« bizonyos Balogh János nevezetű Békés megyei földműves ember »kiverselte«. Ezt a több szempontból érdekes rigmust egy tulajdonomban levő múltszázadi kéziratból közlöm itt: Üj Berettyó emlékére, Felbuzdult versező vére, Neveket emlékben hagyja, Azoknak ki ezt ásatja. Ezer nyolc száz ötvennégyben, Ez feltett cél mené végben, Hogy új Berettyó ásódjon, A régi meg bezáródjon, Hatvan ölnyi széles legyen, Akin a víz bátran menjen^/ Biztosok vigyáztassanak, Jó partot csináltassanak, Hogy a víz ki ne üthessen, Senkinek kárt ne tehessen. Törekedtek már erre reg, De nem volt engedelem mégyS De most, hogy jól megvizsgálták, Helyesnek, jónak találták. Szauer László nagysága,' Volt kinek szorgahnossága, Üj Berettyó kinyerése, Példás kicszkozölése. Fő mérnök űr volt Bodoki, Ki szép renddel munkálta ki, Üj Berettyónak helyzetét, Felhagyván emlékezetét.^*