Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

A békéscsabai baplisla gyülekezet

A

baptizmus, azaz a felnőtt korban történő (üjrajke- resztelkedés már a kereszténység legkorábbi, apostoli ideje óta jelen van a világban, de a többi protestáns keresztény vallási irányzathoz hasonlóan a reformáció során vált nagyobb embertömegeket megszólítani képes mozgalommá. Ebben a korai időszakban anabaptistáknak hívták őket, és a 16-17. század vallásháborúiban számos igehirdetőjük vált mártírrá, még a felekezeti toleranciájáról híres török-kori Magyarországon is. Nemcsak a katolikus egyház, hanem az evangélikus és a református felekezetek is ellenük fordultak. Fischer András a felvidéki vármegyékben végzett térítő tevékenységet, amiért 1540-ben kivégezték, majd az országgyűlés 1548-ban törvényt is hozott az anabaptista mozgalom ellen. Átmeneti nyugalmat jelentett számukra, amikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem törvényekkel biztosította szabad vallásgyakorlásukat, és Morvaországból anabaptistákat telepített Alvincra. Ők voltak a habán fazekasok, akik felvirágoztatták Erdély gazdaságát. Később, Mária Terézia idején megint tűzzel-vassal üldözték őket, vagy rekatolizáltak vagy száműzetésbe kényszerültek.

A mai baptista mozgalom a reformkor idején jelent meg Magyarországon, Rottmayer János asztalosmester és társai nyomán. Rottmayer főleg a német nyelvű lakosság körében tevékenykedett, majd Erdélybe költözött. Az általa megindított munkát a Bach-korszak után Novák Antal és Meyer Henrik folytatta. Békéscsabán, annak jaminai városrészében 1895. június 3-án alakult meg a Békéscsabai Baptista Gyülekezet. Fabulya Mihály és Pilinszki András voltak az alapító tagok. Ekkor Magyarországon négyezer körüli a baptisták száma, akik több mint kettőszáz gyü398