Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Polgorhózah Csabán Í gy település fejlődése pontosan nyomon következő az architektúráján keresztül is. A Csabán oly jellemző úgynevezett „podsztyenás” házak építése a 19. század közepére már elavulttá vált; az 1860-1870-es években a módosabb gazdák - jómódjuk fitogtatására - már falazott oromzatú és oszlopú, klasszicizáló vagy barokkos elemeket viselő parasztházakat építtettek. A vagyonosodó gazdák a kor követelményeit követő, a lakáskultúrában is bekövetkezett változások hatására paraszti házaikat parasztpolgárival cserélték fel. A tisztaszoba mellé egy másik tisztaszoba épült, így az utcára már két szoba nézett. A konyha, „pitvar”, a hátsó szoba és kamra elrendezés, a tornáccal együtt, már csak a ház hátsó udvari részén maradt meg. A pitvarban lévő nyitott kéményeket sok helyen az 1900-as évek legelejéig megőrizték. Az 1861. szeptember 1-jén tartott képviselő-testületi gyűlésén megalakították Csaba Város Építészeti Szakbizottságát, melynek Sztraka Ernő városi mérnök mellett városi tisztviselők voltak a tagjai. 1862-ben ez a testület megalkotta Csaba Város Építészeti Rendszabályait, mely dokumentum tartalmazza többek között a javasolt házépítési módokat is az alábbi ajánlat szerint: „...megjegyeztetik, miként a legrégibb időtől fennmaradt tornácos házelő részek építése továbbra meg nem engedtetik: a csonka szarufára épült három faoszlopos házelők, szintén kevés ízlést tanúsítanak; szebbek és célszerűbbek ezeknél a három kőoszlopos tűzfalas előnézetek; mindenekfelett az L-betűs, vagyis hajlított utcára több ablakkal ellátott polgári házak építése ajánltatik." A szlovák és magyar nyelven leírt javaslat 1865-ben lépett rendszabályként hatályba. Bizonyos, hogy a jobb módúak körében követőkre talált, mivel ekkor Csabán 306
