Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1890 A utolsó békéscsabai látogatás
♦ A szlovák evangélikusok rézveretes kötésű énekeskönyve, a Tranoscius (1893; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Györgyöt (Alsólendva, 1858. április 16-Budapest, 1937. július 31.) a szobormű elkészítésére. „Már pedig az, hogy az aradi vértanuk szobra minden izében, fogalmazásában úgy, mint kivitelében magyar művész alkotása legyen, ránk nézve a nemzeti büszkeség kérdése volt. Épen e szobor s az általa kifejeztetni óhajtott eszme volt az, melynek megalkotását nem bízhattuk idegen művészre. Szégyen is lett volna. De honnan venni kész magyar művészt, ha nincs? Nem volt más mód, mint körülnézni a készülő tehetségek között. Bizonyos elszántság kellett ebben határozni, s a koczkáztatás tudata még indokoltabbá tehette a habozást. Szerencsére a választás jó volt... Zala Györgyöt, a ki Huszár Adolf örökét, az aradi vértanúszobor elkészítését átvette, ha nem is ez alkalom szülte hivatott művésszé, de ez alkalom mutatta be olyan művésznek, a minőnek, ki tudja, mily későn lett volna módja bebizonyulnia.”1 1 Név nélkül: Zala György. In. Vasárnapi Újság 37/41. 1890. október 12. [661 [-662. p. ♦ Az aradi vértanúk emlékműve, az aradi Szabadság- szobor (1890; a kép forrása: Fortepan; adományozó: Scoch Frigyes) ♦ 161 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA
