Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
I. A régi Csaba
16. A pipa A pipa a múlt század férfiainak elmaradhatatlan hűséges társa. A férfiember azzal kelt, azzal járt, azzal feküdt le. Rászoktak a pipára nagyon a csabai szlovák parasztok is. Ők általában rövidnyakú, egyenesen felálló, három krajcáros, vörös agyag, kivételesen fekete agyag pipát használtak sárgaréz kupakkal. Hozzá a rövid szárat maguk vágták olyan vesszőből, melynek bele van. Azt megtüzesített dróttal kiégették, kifúrták s kész volt a pipaszár. A pipát télen zsebben, nyáron hátul a gatya korcába eresztve hordták. A dohányt hólyagból készített zacskóban tartották. A csabai parasztnak annyira életéhez tartozott a pipa, hogy ha nekiöltözött azzal a céllal, hogy bemenjen a városba, az utolsó szava az volt:- „Asszony! Add ide a pipámat, hogy ne menjek az utcán, mint a disznó!” 17. A szűzdohány A Temető utca, később Teleki, ma Fürst Sándor utca sarkán volt egy szép nagy ház, amelyben Szentgyörgyi László17 hnáncbiztos lakott és az volt a hnánckaszárnya is. A szomszédban volt Mudrony Sámuel18 úri háza, ahová betoppant egyszer egy sárréti magyar, jó szűz magyar dohánnyal, de nem tudtak megalkudni, mert a magyar 10 krajcárt kért egy csomóért. Mudrony pedig nem volt hajlandó többet adni 8 krajcárnál. De meg is akarta tréfálni az öreg magyart s ezért azt tanácsolta neki, menjen át a szomszédba és próbálja meg ott az eladást. Emberünk szót fogadott s az első ajtót kinyitva beszólt, hogy jó magyar dohányt vegyenek! Abban a pillanatban három finánc is előugrott, az öreget lefülelték, kifaggatták, hol járt, kinek adott el s amikor elmondotta, hogy csak a szomszédban volt még, de nem sikerült üzletet kötni, mert a szomszéd úr sokallotta a 10 krajcárt s az küldte ide, akkor a fináncok elhatározták, hogy vissza tréfálják Mudrony uramat. Azt mondták hát a magyarnak:- „No öreg, menjen csak vissza a szomszédba, adja oda a dohányt 8 krajcárért s aztán jöjjön vissza, mi megadjuk a 2 krajcár különbözetet kendnek, és büntetlenül szabadon bocsátjuk!” Visszament a magyar, eladott 8 krajcárjával 20 csomó dohányt, - be is tette a kamrába jó dugott helyre Mudrony uram - s aztán vendégét Isten hírivei útjára bocsátotta. Kint már várta a finánc az öreget, s amikor látta, hogy az valóban szabadult a tiltott árutól, mindjárt csoportosan mentek át dohányt kutatni. Megrökönyödött szörnyen Mudrony uram, de hiába tagadott, az árut megtalálták, s bizony drága lett számára a mással véghez vitt tréfa és a dohány. 18. A csabaiak puritánsága Drienyovszky gazduram az első gazdák közül való volt. Irni-olvasni ugyan nem tudott, de az akkor még nem volt olyan szégyen, hiszen még nem volt tankötelezettség. Nagyobb szégyen volt azonban a nép szemében az, hogy Drienyovszky gazduram el-eljárogatott a Zöldfa-vendéglő kávéházába és ott biliárdozott is. Persze útjába esett a kávéház, ha templomba ment, ha templomból jött s az ördög nem alszik, barátai 17 Szentgyörgyi László: A 19. század végén élt fináncbiztos, vagyis pénzügyőr, pénzügyi tisztviselő. A volt Broszmann-féle házban lakott az akkori Kishíd - Otemető utcán (ma: Kiss Ernő u. - Teleki u.), itt volt a finánclaktanya is. (Csabai Mérleg 2000/20.) 18 Mudrony Sámuel: Birtokos, a 19. század második felében élt, a csabai képviselő gyűlés esküdtje, valamint a közgyűlés által választott Számvizsgáló Bizottság elnöke volt. (Békés Megyei Közlöny 1875.02.28., 1875.10.07.) w 23
