Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VIII. Vegyes történetek
131. Az első motorbicikli Lukácsik Bandinak, egyetlenkéjüknek motorbiciklit vettek a szülei. Bandi azon indult ki a tanyára is. Ott már mindenki nagy izgalommal várta, s amikor feltűnt, sietve nyitották neki a kaput, ő azonban messziről kiabálta:- „Azt a másikat is nyissátok ki, nem tudom megállítani!” 132. Hej, azok a rövidítések! Az első világháború utáni időben létezett a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet, röviden FAKSZ, amelynek keretében az építkező állami kölcsönt kaphatott, ha kérvényezte. Az egyszerű emberek kérvényírási gondjukkal szívesen fordultak a tanítókhoz, hogy így megtakarítsák a nem csekély ügyvédi költséget, így ment el egyszer Zelenjanszky mamóka is a Zsilinszky utcai iskolába tanító Gálik Jánoshoz23, s megíratta vele egy ilyen FAKSZ-kérvényt. A feladat elvégzése után indulnak a tanítói lakásból kifele. Az udvari nyitott folyosón a falhoz támasztva ott állt Gálik János kis Sachs motorkerékpárja. A mamóka meglátja, s csak úgy odaveti a kérdést:- „A Tanító Urnák is van?”- „Nekem is van, Mamóka.”- „Az én fiamnak” — folytatja az öreg néni -, „Csepelje van! Ez is Csepel?”- „Nem Csepel. Az enyém Sachs.” A mamóka erre földbegyökerezett lábbal, és fejcsóválva mondja:- „Hej, mégis csak nagy kópék azok az urak!”- „Miért, mamóka?”- „Hát csak! Mert mindenen nyernek, a lakásépítkezésen is, a motoron is.” Most világosodott meg Gálik János számára a mamóka megbotránkozásának oka. Nevetve mondja hát neki:- „De mamóka, ez az én motorom nem FAKSZ, hanem Sachs!” A mamóka azonban, mint aki átlát minden úri huncutságon, sokat jelentőén csak legyint a kezével:- „Mindegy az, Fiam!” 133. A pálinka Azelőtt, régen, Csabán még kevés volt a bolt, a tanyákon pedig egy sem. Vándorkereskedők járták a tanyákat, kínálták portékájukat. Egyszer is két szlovák asszony nehéz batyut cipelve, méteráruval járta a határt. Szentmiklóson betértek a Fiala-csárdába, és mert sokszor hallották, hogy a pálinka erőt ad, hát azt kértek maguknak. Megittak decit, kettőt, végül már bizony sok is volt. Kimentek az útra, de csak eldőltek az árokparton. Arra jön egy ember, segítene, megkérdezi:- „Talán bizony rosszul lettek?”- „Ugyan,” - mondják azok—, „annyiszor hallottuk, hogy a pálinka erőt ad, pedig inkább úgy látjuk hogy erőt elvesz.” 134. A fegyelem Vantara Mihály cséplőgépkezelő nazarénus volt. Az első világháborúban nem akart fegyvert fogni, hadbíróság elé állították. Ott egy tiszt neki támadt:- „Tudja maga, mi az a fegyelem?”- „Tudom, kérem szépen! A fegyelem az fegyelem, de ha jön a félelem, oda a fegyelem!” 96
