Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - Az evangélikus népoktatás kialakulása és elterjedése
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás mel Ábrahám az iskola rektora, aki a Strum-féle iskolarendszert próbálta a szerényebb viszonyokra alkalmazni. A bártfai iskola megalapítója, Stöckel Lénárt szintén Luther és Melanchton tanítványa volt. Iskolájának szervezete közel állt Me- lanchton tanrendszeréhez. Stöckel rendszerét több hazai tanintézet is elfogadta, mint például a késmárki, szebeni, eperjesi, kassai. Ezek, valamint a pozsonyi (Bratislava), lőcsei (Levoca), bártfai (Bardejov), rozsnyói (Roznava) nagy hatással voltak a többi iskola fejlődésére is. A külföldi iskoláztatás hatása tehát a teljes iskola- rendszerben mérhető.194 A különböző német egyetemeken tanulók közvetlen inspirációt jelentettek a későbbiekben is.195 Az evangélikus iskolák helyzete az ellenreformáció korában, 1671-1777 között Addig, amíg a XVII. század közepe az egyre szaporodó evangélikus iskolákat jelentette, a század utolsó harmadában ez a tendencia visszájára fordult. Az okok között a bizonytalan politikai helyzetet szükséges kiemelni. A Thököly-féle felkelés és a Rákóczi-szabadságharc létbizonytalanságot teremtett. A Habsburg hatalom rendelkezései is sújtották a protestánsokat. Elsőként az 1681. évi országgyűlés törvényei jelentettek számottevő korlátozást. Protestáns iskolák sorát szüntették meg az evangélikus istentisztelet gyakorlásával együtt. Szabad vallásgyakorlatot csupán az ún. artikuláris helyeken engedélyeztek. A XVIII. század eleje sem hozott kedvező változás, sőt az iskoláztatást tovább nehezítették. Az 1723-ban megszervezett Helytartótanács, majd 1731-ben a Carolina Resolutio csak a grammatikáig terjedhető alsóbb iskolák fenntartását engedte meg, a felsőbb iskolák felállítására királyi jóváhagyást kellett kérni. A protestáns iskoláknak a városok jövedelméből történő segélyezését 1751-ben tiltotta meg Mária Terézia. Ezt követően az iskolák adakozásból éltek. A felsőbb hatóság 1760-tól tilalmazta a szupplikációt és legációt is. Az adományok, gyűjtések (collecta) akadályozásával, az egyházi adóztatással nemcsak anyagi elszegényedést okoztak, hanem szellemi sorvadást is előidéztek. A fiatalok külföldre utazását ellenezték, 1725-től csak útlevéllel lehetett külföldre menni, 1748-tól már csak a nemesi származásúaknak adatott meg a lehetőség. A külföldi tanulmányok folytatását a teológusok számára is nehezítették 1764-től. Ilyen nehéz körülmények között a magyar diákok mégiscsak eljutottak Halié, Wittemberg, Jéna, Tübingen egyetemeire (1741 és 1761 között mintegy 700 diák tanult külföldön).196 Az evangélikus iskolák fontos jellemzője a pedagógiai eszmerendszer megteremtése volt, amely áthatotta a közgondolkodást is, mint a pietizmus, racionalizmus, filantropizmus s a neohumanizmus. Legmélyebb és legszélesebb hatású eszmei áramlat a pietizmus, amely az egész magyarországi protestantizmusra nagy ha194 KARSAI 1967. 157-175; UHORSKAI 2002. 26-63. 195 BARTHOLOMAIDES 1817; MOHOS 1890; HAAN 1858. 196 SZELÉNYI 1917. 32. 64
