Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskoláztatás története a kezdetektől a I. Ratio Educationisig
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás két tanító tanít a mezőberényi szlovák iskolában: Klinovszky Tamás a leányokat, Povázsay tanító pedig a fiúkat.295 Tehát a Békésben megtelepülő felvidéki telepesek templomaikkal együtt iskolát is alapítottak, létesítettek. A lakosság gyors lélekszámbeli növekedése tette szükségessé az iskolák működtetését. A tanulók létszámára vonatkozóan nincsenek adatok, de a helység népességszámából következtetni lehet arra: 1725-ben 46 család (mintegy 230 fő) élt Berényben, s számuk 1752-re megötszöröződött. 1773-ban a lélekszám 2110 fő körül alakult. Mezőberény lakossága közel fél évszázad alatt megtízszereződött. Mint ismeretes, a szlovák lakosság számát a folyamatos bevándorlás növelte. Például 1723-1760 között 127 család vándorolt be. A népesség növekedését alapvetően befolyásolta a népszaporulat is. Az iskolákra vonatkozóan fontos adatot tartalmaz az első esperesi összeírás, amely 1803-ban 238 iskolás gyermeket vett nyilvántartásba a szlovák gyülekezetben. Ez alapján feltételezhető, hogy a XVIII. század közepén 100 fő körül alakulhatott az iskolás gyermekek száma. Erre az időszakra vonatkozóan az 1772. évi összeírás nyújt pontos adatokat. Még az 1777. évi Ratio Educationis kihirdetése előtt, 1769-ben - az úrbér- rendeletet követően - Mária Terézia királynő a Helytartótanács kötelességévé tette azt, hogy a vármegyei és egyházi főhatóságok vegyék számba a népiskolákat, a tanítókat és a tanulókat. Eszerint a herényi szlovákoknál - az úrbéri összeírás idején — 1771-ben Antony István volt a tanító, aki a mindkét nembeli 80 főnyi diákságot a kornak és értelmi képességüknek megfelelően tanította. A nagyobbakat a lutheri kátéra, történelemre, kézírásra, számtanra, a kisebbeket pedig a betűk ismeretére és olvasásra, valamint a himnuszok éneklésére. Ellátásaként a tehetősebb szlovák nemzetiségű gazdáktól tanulónként pozsonyi mérő búzát, a többiektől !4 mérő- nyíl kapott. Temetés alkalmával az éneklésért további 20 forint illette meg.296 Összességében Mezőberény ebben az időszakban az iskolák számát tekintve- a korabeli statisztikai adatokkal összehasonlítva - jó helyzetben volt. Ezt elsősorban a vegyes nemzetiségi és különböző felekezetiségnek köszönhette. Általában a térség más nemzetiséglakta településein is hasonló volt a helyzet. Például Gyulán vagy a gyorsan népesedő Csabán, ahol 1776-ban már két iskola működött, az egyikben a rektor, a másikban a praeceptor tanított. Tótkomlóson is két iskola volt már 1758-ban.297 Az iskolákkal való megfelelő ellátottságot - mint utaltunk rá - a Helytartótanácsnak 1773-ban történt felszólítására a vármegyei hatóság által adott felelet is igazolja, miszerint Békésben elegendő az iskolák száma, s a tanítók is megfelelően vannak fizetve. Valóban, országos viszonylatban Békés vármegye előnyös helyzetet élvezett e tekintetben, más vidékekhez képest. A Dunántúlon vagy Felvidéken - például Árva vármegyében - a kisebb települések rosszabb körülmé295 A két iskolai anyakönyv: JESZENSZKY 1861. 37. 296 A németeknél Fajkó József 1770-től, a magyaroknál 1769-től Kőszegi Vilmos tanított. A szlovákok iskolájába járt a legtöbb gyerek, 80 fő (a német részen 66, a magyaroknál 48). A német tanító javadalmazása volt a legnagyobb. TÓTH 1977. 34. 297 KORNISS 1930. 316; SZENTKERESZTY 1932. 164. 94
