A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Brauer-Benke József: A népi fuvolák története
A népi fuvolák története lánt, griffet, lovast, illetve kentaurokat ábrázoltak. Ebből kifolyólag a „kassai aquamanile” nagy valószínűséggel bizánci eredetű munka, és a bizánci művészetben a sötét erők legyőzőjét szimbolizáló kentaurt, és nem egy pogány gyógyító sámánt ábrázol. Macedóniában az ohridi Szent Miklós templom 12. századi freskóján látható fuvolán játszó kentaur szintén ezt az antik elemeket tükröző bizánci stílust képviseli. A későbbi időszakból csak a felső-magyarországi templomi ábrázolásokból ismertek fuvolaábrázolások. Egy fuvolázó angyal látható a lőcsei minorita templom Szűz Mária megkoronázását ábrázoló falfestményének bal felső keretképén, amely a 14. század fordulójára datálható (10. kép). A falfestmény stílusa könyvfestészeti előzményekre és csehországi kapcsolatokra utal. A 17. században készítették a késmárki Szent Kereszt templom stallumát, amelynek zenészábrázolásai között egy fuvolán játszó hölgy festett képe található. Összességében a felső-magyarországi templomi fuvolaábrázolások a felsőbb körök és a polgárság német nyelvterület irányába mutató hangszeres hagyományát tükrözik, és nem a magyar néphagyomány hangszereit. A fuvola népi elnevezései az oldal- vagy félenfúvós furulya, flajta, pikula.1A A Dunántúlon a fuvolát megkülönböztetve az egyéb típusoktól, flótának nevezik.24 25 A fuvola szavunk nyelvújítási szó, legkorábbi írott alakját 1832-ből, Benczúr Józseftől származtatják.26 * Az angol és a német nyelvben a flute és a Flöte kifejezés több hangszertípust jelölhet, és jelzős szerkezettel utalnak az adott hangszertípusra. Például az angol nyelvben a transverse flute vagy vertical flute, a németben pedig a Qerflöte terminusokkal jelölik a fuvolákat. A magyar nyelvben a horizontálisan tartott hangszert nevezzük fuvolának, a vertikálisan tartott hangszertípust pedig furulyának. Ezért a több szerző által is használt, angol vagy német nyelvből tükörfordítással átvett „harántfuvola” vagy „harántfurulya” elnevezés felesleges szóösszetétel. A fuvola magyarországi elnevezései, mint a flajta és a. flóta, német eredetre, a pikula német közvetítésű olasz eredetre, illetve az oldalfúvós vagy félenfúvós furulya magyar kifejezések szintén idegen átvételre engednek következtetni. Ezt támasztja alá Malonyay Dezső leírása 1911-ből, amely szerint „a pásztoroknál otthonos a flóta is, vagy amint ők jobb magyar szóval mondják: az oldalsíp vagy oldal- furuglya".21 Ez természetesen nem azt jeleni, hogy a középkori udvari zenében vagy a műzenében nem lehetett volna jelen a hangszertípus, de a főleg a pásztorok által megőrzött népzenében a jelenléte a 19. századig nem megragadható. Az Alpok vidékén, német nyelvterületen viszont jellegzetes népi hangszer a fuvola. Olyannyira, hogy a 18. században Franciaországban flüte allamande, Angliában German flute 24 SÁROSI 1998. 75. 25 OLSVAI 1987. 93. 26 TESzI. 1967. 997. 21 MALONYAY 1911. 237. 279
