N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
si módszereit évtizedeken át Gyulán élve alkalmazó Soóky András (Budapest, 1908 - Budapest, 2003 12 ) 13 külön (vagy inkább külön-külön) tanulmányt érdemelnének. Ennyit tehát arról, amiről nem írok. Lajstrom / Adattár Induljunk az idősebb generációtól! Az alkotók sorát Molnár-C. Pállal (Battonya-Tompapuszta, 1889 - Budapest, 1981) nyitjuk. Molnár-C. 1918-ban Párizsba utazik a Louvre gyűjteményének tanulmányozása és reneszánsz tábláinak másolása végett. A múlt megidézése így számára csak folytatása és nem kezdete volt a római iskolához, a Rómában működő Collegium Hungaricumhoz kapcsolódva. 14 Ekkor már kiállított a Belvedere-ben (1923), az Ernst Múzeumban (1928) és a Nemzeti Szalonban is. 1925-től a KUT, a Képzőművészek Új Társaságának tagja. Illusztrátorként foglalkoztatja az Est, grafikái - amelyek ekkor készülnek - kubisztikusak, témájuk a nagyvárosi polgár kritikai éllel, karikírozva történő megmutatása. 15 Ezt több kötetillusztráció követi, majd az Egyházművészeti Tanács által kiírt pályázat, amire a Szent Ferenc prédikál a madaraknak című festménnyel jelentkezik, és arat sikert. Az elnyert díj révén közvetve jut - a már említett - római ösztöndíj lehetőségéhez. Addig is nyilvánvaló teA születés és a halálozás pontos dátumát Soóky Saul bocsátotta rendelkezésemre, és mivel erre vonatkozó információ nem lelhető föl, azt teljességében közlöm: Budapest, 1908. február 2 - Budapest, 2003. március 18. 13 Soóky András gyűjteményéből 1992 nyarán rendezett kiállítást a gyulai Dürer Terem Negyven kép, három festő, egy gyűjtő. Aba-Novák Vilmos, Gulácsy Lajos és Vaszary János festményei címmel. Mivel a gyűjteményről - az örökös kérésének eleget téve - nem szolgálok információval, a gyűjtőre való emlékezés céljával idézem Krasznahorkai László Néma a süketnek (1899-1999) című írásának vonatkozó részét: „És ott volt Soóky Úr, a kórházi főelmeorvos, akit - mivel előrefésülte a haját a homlokába, a szemébe - senki nem mert a városban megszólítani egy teljes életen át, de akiről amúgy sem lehetett megmondani, melyik vonása az ijesztőbb, ez-e, vagy szemének vészjósló villanása, amikor valaki megpróbál ebbe a szembe belenézni, mert ez is, az is tényleg ijesztő volt nagyon és Soókyt a legnagyobb rangra emelte, ha nem lett volna ehhez elég már az is, hogy nem velük lakott, a gyulaiakkal, hanem bent a kórházban a betegei közt, vagy hogy egy teljes emeletet bérelt nagyhírű festménygyűjteményének a harisnyagyári kisbolt felett, s ott állt csöndben az a milliókat érő gyűjtemény a tök üres lakásban, az ajtók, ablakok bezárva negyven éven át, Soóky főorvos úr meg csak olykor, egy évben talán ha kétszer látogatta meg őket, akkor is csak éjjel, mintegy véletlenszerűen, amikor egész Gyula a legmélyebb álmát aludta a komoly paplanok alatt." KRASZNAHORKAI 2000. 114. 14 A fentiekkel kapcsolatban Kassák Lajos a következőképpen fogalmaz: „Aki ma krinolinban akar járni, annak a mai élet dinamikájából ki kell lépnie, mint ahogyan lehetetlen, hogy egy mai művész mondjuk Greco, Shakespeare vagy a katedrálisok stílusában fejezze ki magát. Mint mondtuk már: a stílus formaegység - a forma pedig az idő reprezentánsa a művészetben. Az idő: mozgás, s a mozgás: változás. Ez az időmozgás, mint az életből, nem maradhat ki a művészetből. Aki ma a tizennegyedik század stílusában dolgozik, az kell, hogy a tizennegyedik század szemével lássa az életet. Mi azonban a huszadik századot éljük." KASSÁK-PÁN 2003. 11. 15 Megjegyzem, hogy Molnár-C. - képzőművész kortársaihoz hasonlóan - nemegyszer kirándulást tesz az alkalmazott grafika területére is, plakátok mellett tervez a New York Kávéház, azaz Café Restaurant New York és Felső Margitszigeti Étterem számára is egy étlapsorozatot.
