Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)

Az apai ág: a Liebek A szokásos sóhivatalokban ugyanis a következő tisztségviselőket találjuk (hol latin, hol német nyelven): Sóbeszedő vagy sópénztárnok (salis perceptor - Salzeinehmer) Ellenőr (contraagens - Kontrolleur) Mázsamester-ellenőr (controllor ponderum magistrum - Kontrollierender Wagmeister) Mázsamester (salis ponderum magister - Wagmeister) Mázsáló (ponderator - Wäger) Sótárőr (vigil vagy obequitator - Hüter) Lieb Mihály már Szolnokra is mázsálónak akart menni, most Iglón sikerült ezt az állást elnyernie. Hivatali esküjét azonban csak 1830-ban iktatják.

32 Két évet töltött Iglón. 1830-ban újból kérte előléptetését, és 1832-ben Szatmárra helyezték mázsamesternek.

33 Még ugyanabban az évben le is mondott, de csak 1834. január 22-én nevezték ki mázsamester-ellenőrré Tárkányba.

34 Öt év alatt két hivatali fokozattal lépett előre. Fizetése 350 Ft és 220 font sójáradék lett, valamint szabad szállás. A tisztség elvállalásakor nemcsak a szokásos esküt követelték meg tőle, hanem egyévi fizetésének megfelelő óvadék letételét is. így volt ez a többi tisztviselőnél is. Kinevezésekor utasították továbbá, minél gyorsabban induljon újonnan elnyert hivatalának elfoglalására Tárkányba, ahol az óvadék és eskü letétele után az eskü napjától utalványozták új beosztásával kapcsolatos fizetését. (Összehasonlításul: a tarkányi sópénztárnok fizetése ugyanakkor 500 Ft, 250 font sójáradék és szabad szállás volt.) 1835ben Tárkányban már ellenőrként (contraagens) szerepel.

35 Ebben az évben, 1835. október 19-én maghalt felesége Eperjesen, 32 éves korában.

36 1836-ban hol ellenőrnek, hol mázsamester-ellenőrnek írják, és ismét előléptetésért folyamodik. 1837-ben kerül először Munkácsra mint sóhivatali ellenőr. Fizetése 400 Ft-ra emelkedett, sójáradéka kevesebb, 175 font volt.

37 Lieb Mihályt azonban már a következő évben, 1838-ban Ungváron találjuk, ahová sópénztárnoknak nevezték ki.

38 Munkácsról való távozásában minden bizonnyal közrejátszott, hogy ezzel a kinevezéssel - alig 9 évvel a Sóvárról való távozása után - elérte a vidéki sóhivatalok vezetői állását, a sóbeszedői vagy sópénztárnoki állást. Egy beadványából azonban azt is megtudhatjuk, hogy Munkácson a „természetbeni lakása" mindössze fekvőhely nagyságú kamra volt, amely azelőtt a sóeladási kimutatások vezetésére szolgált (afféle szerény iroda lehetett), így ez is hozzájárulhatott távozásához. Úgy látszik, az ungvári sóhivatal kisebb volt, mint a munkácsi, mert fizetése előléptetése ellenére is 400 Ft maradt, csak a sójáradék emelkedett 200 font sóra. Kinevezési okiratából azt is megtudjuk, hogy a sópénztárnoki állást helyettesként már hosszú ideje ellátta. 1838 novemberében tette le hivatali esküjét Ungváron, és vette kezébe a hivatal vezetését. 12 OL Salinaria, 3556/1830. 13 Uo. 14420/1832. 14 Uo. 4011/1834. 13 Uo. 36182/1835. 16 Státny Archiv, PreSov. Eperjesi ev. egyház halotti anyakönyvének betűrendes mutatója. 17 OL Salinaria, 12234, 18897/1837. 18 Uo. 37144, 40871/1838. 19