A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Puskel Péter: Munkácsy és Arad

Puskel Péter Arad városának rajziskolája állott egykor ezen a helyen abban szerzé művészete kezdő ismereteit MUNKÁCSY MIHÁLY hazánk örök dicsőségű képírója MDCCCLVIII - MDCCCLX. Ennek emlékezetét örökíté meg az Aradi Nemzeti Szövetség. 1902. Valószínűleg a szokatlan elhelyezésnek köszönhetően a Munkácsy-emléktábla volt az egyedüli, amely Aradon átvészelte a Trianont követő időszak magyar emlékeinek és szobrainak eltüntetését. Az is valószínű, hogy Az ásító inas című kép megfestésére, melyet a diktatúra éveiben jelképesnek tartottak Munkácsy művészi pályájának kezdeteire vonatkozóan, éppen a békéscsabai vagy talán az aradi évek ihlették a művészt. Arad a nélkülözések, de az első parányi sikerek városa is volt Lieb Mihály életében. Ennek ellenére vagy éppen ezért pályája csúcsán sem feledkezett meg itt eltöltött éveiről, a vértanúk városáról, amelyet szeretettel keresett fel újra. Erről tanúskodik az a válaszlevél, amelyet a colpachi kastélyból Salacz Gyula aradi polgármesterhez címzett, és amelyet az Aradi Közlöny 1890. augusztus 30-i számában közölt. A levélben Munkácsy megköszöni, hogy meghívták a Szabadság-szobor felavatási ünnepségére. Sorait átitatja a népszerűség csúcsára érkezett művész szerénysége, a forradalom eszméje és mártírjai iránti határtalan tisztelete: „Mélyen Tisztelt Polgármester Úr! Először is legyen szabad legmelegebb köszönetemet nyilvánítani Arad városa nagyra becsült közönsége és mélyen tisztelt Polgármester Úrnak azon megtisztelő figyelméért, melyben engem részesíteni és az aradi vértanúk szobrának leleplezési ünnepélye alkalmával rólam megemlékezni méltóztatnak. Csakis valamely komoly, előre nem látható ok lehetne az, amely engem gátolhatna ez igen megtisztelő meghívásnak eleget tenni; annyival is inkább, mert teljes szívvel és lélekkel osztozom azon kegyeletes érzelmekben, melyek október 6-án szeretett hazám népeinek ezreit fogják az Arad városi Szabadság téren egybegyűjteni. És mély hazafiúi önérzettel térek vissza 30 év után Arad városába, ahol éppen azon korszak utolsó éveit töltöttem, midőn e vértanúk neveit - kiknek ma a jogaik érvényesítésében diadalmas nemzet méltó szobrot emel - csak suttogva lehetett említeni, és a lelket rázó események fájdalmainak csakis egy elfojtott sóhajban lehetett kifejezést adni. Mily megnyugtató és a nemzet önérzetének elégtételt szolgáltató nap lesz ez az október 6-ka! Oh igen! Örömmel veszek részt szeretett hazám ezen ünnepén és szent ihlettel hajtok térdet azon szobor előtt. 286