A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Elemzési kísérlet Nyisitor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK... mint ismerős elem összekötő funkciót tud betölteni. A dialógus viszont sok esetben megreked a felület letapogatásának szintjén, pedig az effajta személyes állításoknak (azaz minden művészeti ágnak és azok produktumainak) nyilvánosságra van szükségük, e nélkül nem tölthetik be feladatukat, nem teljesednek ki, lényegük elveszhet. Nyisztor János szándékainak megértéséhez magát az alkotót idézem egy olyan szövegrészlettel, amely közvetlenül nem kapcsolódik a tárgyalt műhöz, közvetetten viszont az eddigi életmű egészének szemléleti alapját adja: „...igen, azt mondják/cséplik, hogy már nincs mit kitalálni, mit mutogatni, tehát marad a régi bedolgozása, lejáratása. De azt is tudni kell, hogy akkor, amikor új technológiák/eszközök születnek, ismét adottá válik a lehetőség, hogy az új eszközökkel felvértezve gondolkodjunk, azaz azokat tekintsük gondolkodásunk kiindulási alapjának. (Az újdonságok figyelmen kívül hagyására aligha találhatunk racionális magyarázatot.) Azok, akik sirámokkal hangoskodnak, (impotensek, tehetetlenek), a csak leépíteni/bomlasztani képesek tábora pedig mindig is nagyobb volt, mint azoké, akik a megoldások lehetőségének keresésére álltak rá. És hát a mai világban már adottak és elérhetők azok az új (házi) technológiák, amik mind a vizuális, mind pedig a zenei kultúrához szükségesek, melyekkel ez megvalósíthatónak látszik."

6 Nyisztor János a deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁKat négy, egymástól jól elkülönülő egységből építi fel, melyek tűnhetnek egyrészt a való világ, életterünk jól ismert és meghatározó tényezőinek, más nézőpontból vizsgálva viszont a létezés lehetséges szintjeinek. (2., 1., 3., 4. kép) Bármelyik lehetőséget fogadjuk el, az élő környezet látványát összevetve az alkotó által teremtett világgal, nyilvánvalóvá válik, hogy azok egyáltalán nem esnek távol egymástól. Toposzokat tár elénk, amelyek különböző megjelenési formákat öltenek a négy egységben. A négy elem értelmezésének két lehetősége: táj - gyümölcs - állat - robotszerű emberféleségek ásvány - növény - állat - ember Az elemek, az egységek egymást kölcsönösen meghatározzák, hatnak egymásra, összefüggenek, a sorozat egésze így érthető eszmefuttatásként, racionális rendszerként hat. Kitűnik, hogy a tájtextúrák Nyisztor értelmezésében látványok textúráját jelenti, a különféle látványokat táj szerkezetnek tekinti, de minden esetben utal az azok bensőjében lévőre és lejátszódóra, a szerkezet mellett a lényegükig hatolóra. A kiválasztott kép, a sorozat XI. eleme tehát nem csendéletnek készült, az alkotót más szándékok vezették. A befogadó szubjektuma, egyéni önkénye a műalkotás befogadásának szokásos folyamata során szorította be a művet egy ismert panelbe, egy jócskán a múltban gyökerező gondolati blokkba, a csendéletek egyébként igen széles körébe. Nyisztor János 2004 októberében kelt levele a szerzőnek. 395