Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
Tevékeny, gyakori helyváltoztatással, sok utazással járó életforma volt az övé, s emiatt ritkán estek találkozóink. A téli, pihenő, a mesemondásra csábító időszak kivételesen kedvező alkalmaival sem élhettünk, mert mesemondónk ilyenkor visszavonult a Gyepes parti otthonába, amelyet örömmel kerestünk volna fel, ám ettől Jafi következetesen elzárkózott. Fentiek miatt mesemondói kedvét - különösen a nyolcvanas-kilencvenes években - sajnálatosan ritkán tapasztalhattuk meg. Az utóbbi néhány év kivételével, amikor is - előzetes megállapodást követően - egy-egy alkalommal el lehetett őt hívni a megyeszékhelyre, évente átlag két alkalommal mesélt, egy-egy ülésben egy, ritkán két mesét mondott el. A mesemondás hírére Ámi otthonában népes hallgatóság gyúlt egybe. Az érdeklődők ösztönző jelenlétének jótékony hatását korábbi életszakaszában Lakatos sem nélkülözte; a hallgatóság meseszeretete sarkallta őt mint látni fogjuk - újabb és újabb tündérmeséinek megszerkesztésére. Bár békéscsabai meseinterpretációi kivétel nélkül érzelemgazdagnak mondhatók, e közeg kényszerű hiányának is része lehet abban, hogy két mesemondási alkalom között hosszú hónapok, olykor évek teltek el. Tagadhatatlan, hogy a mesemondót lényegében mindvégig a gyűjtő kizárólagos társasága inspirálhatta. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy középiskolai tanár, NAGY Sándor jelenléte és őszinte érdeklődése tette meghittebbé a múzeumi dolgozószoba légkörét. Semmiképpen nem tekinthetjük tipikusnak a gyűjtés időtartamát. Fentebb említettük már, hogy Ámi négy nap alatt tizenhat tündérmesét mondott magnetofonra, nem egészen két hónap alatt százötvennél több mesét lehetett rögzítenie a gyűjtőnek. Lakatos János negyven-ötven mesét ígért, ám az ő tudatosan hosszúra szerkesztett meséi, ahogyan tapasztalhattuk, nehezebben születtek meg, mint Ámi Lajos alkotásai. Az is igaz, hogy napjainkra megkopott az ötvenes években még szenzációszámba menő mágneses hangrögzítés varázsa, s nem nehéz belátni, hogy akkoriban maga a technika is sarkallhatta a mesemondót, hogy minél több alkotását őrizhesse meg a szalag. 25 Jelenünkben azonban megszokottá vált e masina, és csakis a mese esetleges megszakítása után, az elkalandozó fantázia visszatérítésére szoktunk belehallgatni az utolsó néhány mondatba, hogy Jafi megtudja, hol kell folytatnia hősei történetét. 25 A magnetofon e bűvös erejét magunk is megtapasztalhattuk, amikor a múlt század hatvanas éveiben, a kisalföldi horvátok körében gyűjtöttük szakdolgozatunk népköltészeti anyagát. GRIN 1.1968. 14