Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Tevékeny, gyakori helyváltoztatással, sok utazással járó életforma volt az övé, s emiatt ritkán estek találkozóink. A téli, pihenő, a mesemondásra csábító időszak kivételesen kedvező alkalmaival sem élhettünk, mert me­semondónk ilyenkor visszavonult a Gyepes parti otthonába, amelyet örömmel kerestünk volna fel, ám ettől Jafi következetesen elzárkózott. Fentiek miatt mesemondói kedvét - különösen a nyolcvanas-kilencvenes években - sajnálatosan ritkán tapasztalhattuk meg. Az utóbbi néhány év kivételével, amikor is - előzetes megállapodást követően - egy-egy alka­lommal el lehetett őt hívni a megyeszékhelyre, évente átlag két alkalom­mal mesélt, egy-egy ülésben egy, ritkán két mesét mondott el. A mesemondás hírére Ámi otthonában népes hallgatóság gyúlt egybe. Az érdeklődők ösztönző jelenlétének jótékony hatását korábbi életszaka­szában Lakatos sem nélkülözte; a hallgatóság meseszeretete sarkallta őt ­mint látni fogjuk - újabb és újabb tündérmeséinek megszerkesztésére. Bár békéscsabai meseinterpretációi kivétel nélkül érzelemgazdagnak mond­hatók, e közeg kényszerű hiányának is része lehet abban, hogy két mese­mondási alkalom között hosszú hónapok, olykor évek teltek el. Tagadhatat­lan, hogy a mesemondót lényegében mindvégig a gyűjtő kizárólagos társasá­ga inspirálhatta. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy középiskolai ta­nár, NAGY Sándor jelenléte és őszinte érdeklődése tette meghittebbé a mú­zeumi dolgozószoba légkörét. Semmiképpen nem tekinthetjük tipikusnak a gyűjtés időtartamát. Fen­tebb említettük már, hogy Ámi négy nap alatt tizenhat tündérmesét mon­dott magnetofonra, nem egészen két hónap alatt százötvennél több mesét lehetett rögzítenie a gyűjtőnek. Lakatos János negyven-ötven mesét ígért, ám az ő tudatosan hosszúra szerkesztett meséi, ahogyan tapasztalhattuk, nehezebben születtek meg, mint Ámi Lajos alkotásai. Az is igaz, hogy napjainkra megkopott az ötve­nes években még szenzációszámba menő mágneses hangrögzítés varázsa, s nem nehéz belátni, hogy akkoriban maga a technika is sarkallhatta a mesemondót, hogy minél több alkotását őrizhesse meg a szalag. 25 Jelenünkben azonban megszokottá vált e masina, és csakis a mese esetleges megszakítása után, az elkalandozó fantázia visszatérítésére szok­tunk belehallgatni az utolsó néhány mondatba, hogy Jafi megtudja, hol kell folytatnia hősei történetét. 25 A magnetofon e bűvös erejét magunk is megtapasztalhattuk, amikor a múlt század hat­vanas éveiben, a kisalföldi horvátok körében gyűjtöttük szakdolgozatunk népköltészeti anyagát. GRIN 1.1968. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom