Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

LEGÉNYAVATÁS (1858. május) Letelt a három és fél év - ha kissé szűken is. Elérkezett a szabadulás ideje. A csabai asztaloscéh rovatolt céhkönyvében szöveg nélkül az 1858-i évnél a következő bejegyzés található: „33. máj. 2. Lang György szab.(adította) Torányi Jánost 1,30 34. „ „ szab. Lieb Mihályt 1,30" Miska tehát a céhkönyvnek 34. felszabadított inasa volt, s 1858. május 2-án szabadult. Vasárnap volt. 3 év, 3 hónap és 26 nap telt el azóta, hogy inasnak bejegyezték - ennyi volt az inaskodása. (Ha viszont 1854 augusztusától számítjuk az inaskodást, 3 év, 7 hónap s néhány nap jön ki. Épp annyival több, mintha megtoldották volna a szökés négy-öt hetével a kialkudott három és félévet!) S a következő vasárnap, május 9-én, Lieb Mihály asztaloslegényt beírták a céhlegények közé is. A rovatolt pénztárkönyvben a következő bejegyzés örökíti meg nevét a legények között: „1858. Május 9-kén fizetett 36 Torányi János 2.45 37 Liebb Mihály Asztalos Segédek Társpohárba 2.45" Semmi szöveg, csak két név: az övé és előtte Torányi Jánosé. (Reök egykori gazdaasszonyának fia is vele szabadult.) Nevük után még a pénztári rovatban a 2 korona 45 krajcár bejegyzése, amelyet a céhlegények kasszájába névbeírásért és társpohár-megváltásért befizettek. A céhkorszakban ugyanis a legényavatás nem kis ceremóniával járt, s ennek végén az új legény megvendégelte legénytársait: ez volt a „társpohárivás". S talán ugyanezen a vasárnapon ő is megköszönte mestere „jóságát" - amint ez szokásban volt -, és ettől kezdve ő is ott ebédelt mestere családja és a legények társaságában. „Fölszabadultam és azt hittem, hogy most kezdődik az élet, az igazi... szabad leszek és boldog. Ezekkel az érzelmekkel távoztam Lángi uramtól..." Ennyi Munkácsy megjegyzése a szabadulásáról és az azt követő időszakról. Mert - ellentétben önéletrajzával - a dokumentumok szerint nem távozott azonnal Lang uramtól. MÁJUSTÓL OKTÓBERIG Egy hónap múlva, június 6-án ismét ott találjuk a legénygyűlés tagjai között: most Torányi 28., „Liebb Mihály" 29. tagként szerepel a céhkönyvben. Ez azt jelentette, hogy mint segéd tovább dolgozott Lángnál. Ezt sem ő, sem mások nem említik. De a céhkönyv adatait Munkácsy elbeszélése nyomán is bizonyíthatjuk - egy kis számítgatással. Önéletrajza szerint, amikor mesterétől eltávozott, előbb néhány hetet nagybátyjánál töltött, s október végén utazott Aradra. Mindez októberben történt. Igen ám, de mi történt a május 2-i szabadulásától elutazásáig (októberig) eltelt négy-öt hónap alatt? Hol volt? Nem tudunk rá feleletet adni, csakis azt, hogy tovább dolgozott Langi uramnál, amint ezt az említett céhkönyv júniusi legény-nyilvántartása is bizonyítja. Szokás volt ugyanis, hogy a felszabadult legény bizonyos ideig, általában fél évig, még mesterénél dolgozott - néha kevesebb bérért. Úgy látszik, a szokást Munkácsy is követte. Némi keresetre volt szüksége, hogy elindulhasson a kötelező vándorútra, vagy csak a szokás kötötte? Mindenesetre némi anyagiakra tehetett szert ezalatt az öt hónap alatt. 63