A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - S. Perémi Ágota: Avar kori leletek Kékkútról és a Balatonudvari-Fövenyes temető 99. sírja

Avar kori leletek Kékkútról és a Balatonudvari-Fövenyes temető 99. sírja Elmondás szerint ezek egymástól nem túl messze, de más-más részen kerültek elő, vagyis más-más sírhoz tartozhattak. A leírásukból is kitűnik, hogy ezek szinte pontos másai a közeli káptalantóti

7 és a zamárdi

8 temetőkben előkerült daraboknak. A káptalantóti kereszteket Kiss Attila foglalta össze.

9 Itt 40 sír közül tízben volt kereszt: 6 férfi, 3 nő és egy gyerek sírjában. Ezek ezüst- vagy bronzlemezből készültek. A kékkúti darabokhoz hasonló volt a keresztek formája és poncolt díszítése is. Egy-egy sírban általában két darab került elő, a sír két végében, amelyeket átlagosan 1 cm hosszú szegekkel erősítettek fel. Az egyik lemez alatt textilmaradványok voltak. A párhuzamok alapján Kiss a közép avar korra, a 670/680-720 közti évekre keltezi használatukat.

10 Hasonló eredményre jutott Bárdos Edith is a zamárdi keresztek összefoglalása kapcsán, azzal a különbséggel, hogy Zamárdiban a koporsókeresztek már a korai, a 7. század első feléből származó sírokban is megfigyelhetők.

11 Ez a szokás a 7. század végén, a 8. század elején mind a lemezes, mind a griffes-indás sírokban is megvan. Ezek anyagukban, díszítésükben, 90 fokos elhelyezésükben, a felerősítés módjában teljesen azonosak az északi part keresztjeivel. A hátoldalon textil- és fanyom van, vagyis ezeket halotti lepellel letakart fakoporsókra rögzítették. A káptalantóti és a zamárdi keresztek összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy a keresztek mindkét temető esetében szokásként jelentkeznek és a 7. századi keresztény hittérítés eredményességét bizonyítják.

12 Megállapítja, hogy a két temető heretű keresztjeiről (VIDA 2002. 189). Utóbbiak mind sírban való helyük, méretük, mind kivitelük, s valószínűleg használatuk tekintetében is eltérnek az előbbiektől (KISS 1977. 53. Pl. XV. 97/6). Ezért egyelőre nem sorolnám a zamárdi, káptalantóti és kékkúti keresztek közé. Hasonló a helyzet a Budapest-Csepelen, szórványként előkerült, préselt gyöngysordíszes ezüstlemezekkel is (NAGY 1992. 18-19, 3. kép 4; NAGY 1998. 188, Taf. 130. 3/16-17, Taf 190. 12-13). Ezek, bár mutatnak hasonlóságot a Balaton környéki koporsókeresztekkel, mégis mind a kidolgozás, mind a felerősítésre szolgáló lyukak helye alapján eltérnek. Amenynyiben valóban keresztek voltak és nem amulett-kapszula díszei (VIDA 1995. 239-243), akkor más tárgy díszítésére szolgálhattak. Végezetül a Budakalász 762. sírjából való keresztről is úgy tűnik - bár szintén fából készült tárgyra volt erősítve (VIDA 1998. 532. Abb. 1, 3; VIDA 2002. 189, Taf. 10. 4) -, hogy nem a fenti keresztek közé sorolható. Tóth „kereszt alakú ruhadíszként" említi (TÓTH 1999. 171). 7 BAKAY 1973. 24, 35, 2.sír: XV.t. 14, 3. sír: XlX.t. 13-16, 5. sír: XX/A.t., 12. sír: XXIII.t. 1414a, 14. sír: XXV.t. 2-3, 15. sír: XXVI.t. 7-8, 19. sír: XXV.t. 15-16, 22. sír: XXVII.t. 1-2, 26. sír: XXXVIII.t. 10-11, 33. sír: XXXIX.t. 12-13, 6-20. ábra. 8 BÁRDOS 1995. 161; BÁRDOS 1996. 76, 84-85, 6. ábra. 9 KISS 1987. 235-241, Abb. 1-4. 10 KISS 1987. 241. 11 BÁRDOS 1996. 76. 12 A római időszak utáni kereszténység írott és tárgyi emlékeivel számos kutató foglalkozott. Általánosan elfogadott, hogy a népvándorlás korban jelentősebb keresztény központok Keszthelyen és Pécsen lehettek. Egy Felsődörgicsén előkerült bizánci kőfaragvány alapján a publikáló feltételezte, hogy a 6. század harmadik negyedében egy esetleges bizánci templom is létezhetett ezen a területen (TÓTH 1974. 175), bár azóta egy újabb darab előkerülése kapcsán megkérdőjelezte saját véleményét (TÓTH 1990. 32, 67. jegyzet). A faragványt Kiss Attila megemlítette a keresztek tárgyalása során (KISS 1987. 241), de utal rá Bárdos Edith is (BÁRDOS 1996. 85). A keresztény hittérítés hatásának kérdése kapcsán talán érdemes lenne megvizsgálni a szakirodalomból ismert kékkúti ókeresztény bazilika kérdését is. Természetesen nem a Sági Károly által feltárt I. számú épületre, a villa rusticára (SÁGI 1972. 121-138), hanem a tőle 85 méterre levő, egyelőre „apsis nélküli teremtemplomként" meghatározott II. számú épületre gondolok. Sajnos az épület alaprajzán és a csekély tárgyi anyagon kívül más adattal egyelőre nem rendelkezünk. A tervezett hitelesítő ásatásra nem került sor. 275