A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Martyin Emília: Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein

Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein 2. Családi csoportképek. (Szülők, nagyszülők, testvérek, gyermekek szerepelnek ezeken. A családon belüli erőviszonyokra, alá- és fölérendeltségi viszonyokra következtethetünk ezekből. Hangsúlyos helyen, központi szerepben a családfő, a család leginkább tisztelt tagja áll.) 3. Csonka családkép. (A családtól időlegesen elszakadó családtag számára készül. Gyakran az időközben megszületett gyermek bemutatását szolgálja.) 4. Katonaképek. (Egyéni és csoportos változata egyaránt elterjedt. Gyakori a katonaképek biankó emléklapokon való megjelenése.) 5. Ravatalképek, temetésen készült fotográfiák. 6. A naptári év eseményeihez kapcsolódó fényképek. (Jeles napokhoz, emberélet fordulóihoz, munkaalkalmakhoz kötődő szokások fényképes ábrázolása.) 7. A települések egyesületi életét bemutató képek. (A színjátszó körök, dalárdák, iskolai élet, szórakozási alkalmak stb. fény képanyaga.) A fényképkészítés általában fontos eseményhez kötődött. Ilyen a korcsoportváltás, amelyhez a személyes esemény nyilvánossá, közösségivé tételét szabályozó átmeneti rítusok kötődtek. A korcsoportváltás jelentős korszaka a serdülőkorba lépés, majd a nagylány- és legénykorba kerülés időszaka. A fiúk férfivá érésének elfogadása egybeesett a sorkatonai szolgálat megkezdésével, ezért a közösség a már családalapításra is alkalmas besorozott legényt fogadta el férfinak. A katonasorba lépett fiú a család erejének hirdetője, folytatásának szimbóluma. A fotográfia jellegzetes típusa, a katonakép minden családnál megtalálható. A katonaképek körébe sorolhatjuk a biankó emléklapokat, az első világháborús emlékképeket, amelyeket a harcokban érdemeket szerzett katonák számára készítettek. A biankó olajnyomat az első világháborúban nagy elterjedtségnek örvendett. Általában az Osztrák-Magyar Monarchia jelképeivel körülvett gyalogost vagy huszárt ábrázolt. A képbe a megfelelő helyre mindenki odaragaszthatta egyik családtagja fényképét, s az ilyen hadiemlék a lakásbelső egyik díszévé vált. Általában házaló kereskedőktől vagy vásárokban vették a biankó képet. A hímzéssel ellátott vastagabb papír ovális ablakába került a háború jelentős személyiségeivel körülvett honvéd portréja. Gyakori, hogy a kisgyermeket édesapja katonaképével fényképezik le, s ezt küldik a frontra az édesapának. Legnagyobb számban esküvői képek készültek, hiszen az esküvő az élet leghangsúlyosabb, legemlékezetesebb eseménye. Az esküvői fényképkészítés sajátos helyet kezdett elfoglalni a lakodalmi szokások körében, fontos eleme lett a hagyománynak, szabályozottá vált az időpontja, a helye, a résztvevők száma, személye és egymáshoz való viszonya. Az 1960-as évektől a képek a fényképészek kirakatába is kikerültek, közszemlére téve a családi eseményt, mely maga után vonta az elismerő vagy kritikai megjegyzéseket. A román családoknál igen ritka az olyan egész alakos esküvői páros kép, amelyet falitékaszerű üvegablakos foglalatba helyeztek. Paraszti használatban országszerte elterjedtek a ravatalképek. A ravatalképeken a családtagok, hozzátartozók, barátok a hagyományoknak, a közösségi elvárásoknak megfelelő rendben és testtartással állják körül a nyitott koporsót. A halál megjelenítése, a koporsóban felravatalozott halott megörökítése főként az 1950-es 123