A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Grin Igor nevezi a békési cigány népmesék kutatását, ilyen munkálatról azonban nem tud.

6 Ezért különösen becsesek azok a Békés megyei eredmények, amelyek az itteni cigány népköltészeti kutatás eredményességét jelzik. A békési kutatók közül L. Sinkó Rozália publikálta LOLLO címmel az első és mindmáig egyetlen itteni cigány népmeséket és népmondákat is felölelő repertoárt.

7 E kötet is, tulajdon tapasztalatunk is jelzi, hogy cigányaink hagyományos népi műveltségének megőrzése nem igényli a roma nyelv feltétlen ismeretét.

8 Sarkad, az egykori hajdú-település, ma megközelítően tizenegyezer lelket számláló, feltörekvő kelet-békési kisváros, amelynek történetét a jeles történész, Márki Sándor írta meg.

9 A település epikus szájhagyományairól keveset tudunk. Dömötör Ákos két sarkadi mesemondó, Kornádi Ferenc és Bondár Károly huszonnégy, rövid lélegzetű népmesei alkotását adta közre korszerű szemlélettel a hatvanas évek elején, s ezzel cáfolva meg, hogy szűkebb pátriánk „meseszegény" térsége hazánknak.

10 Legutóbb Szendrei Eszter publikált innen fontos, a törökkorhoz kapcsolódó népmondai adatokat.

11 A város lakóinak mintegy tizedrésze, ezer-ezerkettőszáz lélek cigány nemzetiségű. Az ő népköltészeti hagyományaik életéről, értékeiről kizárólag Lakatos János (Jaffi) szíves szóbeli közléseinek köszönhetően jutottunk adatokhoz. Jelen dolgozatunkkal éppen reá, a Békés megyei Sarkadon élő, cigány nemzetiségű, de magyar nyelven alkotó, idős mesemondóra kívánjuk irányítani a figyelmet. Az elmúlt évtizedben visszatérő gyűjtésekkel megkíséreltük felmérni mesemondói repertoárját. Az idős ember minden alkalommal újonnan szerkesztett alkotással lepett meg bennünket. Mesemondónk e cigány kisközösségnek ma is - hetven éves korán túl - megbecsült tagja. írásunk terjedelmi korlátai okán jellemzésünk pályaképének csak egyes - mondhatni: önkényesen kiragadott - elemeit tárja az olvasó elé. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy mesemondónk a roma anyanyelvűek közé tartozik, de nem jól beszéli anyanyelvét. Meséinek nyelve az anyanyelvénél jóval gazdagabb szókincsű, adatközlőnk alkotói fantáziájához jobban igazítható, választékosabban beszélt, köznyelvi és tájnyelvi elemekkel átszőtt sarkadi, dél-bihari magyar dialektus. Mesemondónk korábbi elismertsége - elmondása szerint - a vajdáéhoz volt fogható, a kisközösség tagjainak feltétlen tiszteletét vívta ki, s több vonatkozásban is vezető szerepet töltött be körükben. Komoly tekintélyt szerzett magának a romák között azzal, hogy - amint önmagát előszeretettel be szokta mutatni - „függetlenített brigádvezető-fővállalkozóként" idénymunkák vállalásával, munkaerő-közvetítéssel évről-évre érdemi jövedelemhez juttatta az általa irányított, szorgalmas cigány idénymunkásokat. Kapálást és betakarítást egyaránt vállaltak. Az elmúlt évtizedekben több Békés 6 „Mesélni is igen szeretnek. Meséik között - eddig soha le nem írt - mesetípusokra bukkanunk. Sajnos, Békés megyei cigánymesék gyűjtésével, rendszerezésével - tudomásom szerint - senki sem foglalkozik. Pedig igen hálás, szép és élvezetes feladat" (ERDŐS 1989. 69). 7 L. SINKÓ-DÖMÖTÖR 1990. 8 A cigány néprajzi kutatás feladatairól szólva Eperjessy Ernő sem tartja a származást az eredményesség előfeltételének'(EPERJESSY 1994. 22). 9 MÁRKI 1877. Iü DÖMÖTÖR 1962. 11 SZENDREI 1996. 380