A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején

Seres István „ úgy hallottam mind az aradiaktúl mind az körül való ráczságtúl, hogy vagy háromszázig való ráczság elveszett volna bennek. "

54 Maga Tököli a következőképpen adta elő a szentandrási ütközet lefolyását egy 1705. július 15-én Koháry Istvánhoz írott levelében: „ ...most Szarvasnál égisz éczaka három ágyúnak kartácsai való lővisit szenvettem, mégis reá segitet Isten, hogy sebbes ment el harmat félszáz, gyalogh németye aki volt több száznál, mint le váktuk, három ágyuját is elnyertőnk, ha Kőrrős előttőnk nem volt volna, kevés marad volna eőt ezerben. " A rác főtiszt természetesen a saját szájíze szerint, megszépítve adja elő a történteket, levelében elsősorban a Bónéék elleni védekezés és a sikeres kitörés történetét helyezi előtérbe, a számára súlyos vereséget hozó Körös menti ütközetről pedig alig szól. Rákóczi nagy megelégedéssel fogadta Károlyi nem mindennapi hadi sikerét, sőt az örömteli esemény a fejedelemhez írott jelentés alapján belekerült a Mercurius Hungaricus (Magyar Mercurius) című kuruc újság 1705. június 6-án, Lőcsén nyomtatott első számába is.

56 Ugyanekkor maga Károlyi már nem volt annyira megelégedve, mivel véleménye szerint nagyobb győzelmet is arathatott volna, nem is beszélve Tököli esetleges megöléséről, netán elfogásáról. Károlyi a hajdúvárosokat és a többi helységet vádolta, mivel ő mindenfelé parancsolt a lovas kocsik küldéséért, de a helységek nem engedelmeskedtek kellő gyorsasággal a parancsnak. Pedig most ezzel a csapással bevehettek volna Aradot, Gyulát, és Jenőt írta Rákóczinak 25-i levelében. A vereség hírére az egész Maros mente felbolydult, és a rác határörök családostul menekültek át a biztonságos török oldalra. Néhány nappal a szentandrási csata után Károlyi Arad és Jenő felé ment portásai már semmi zsákmányolni valóra nem akadnak, mert a rácság minden marháját a török földjére hajtotta át.

57 Károlyi igyekezett kihasználni a kedvező lélektani pillanatot, és néhány nap múlva, jún. 7-én „grationalis" [kegyelem] levelet küldött szét a rácok „Marosnak szigettjeiben szorult sáncz"-aiba, és ismételten felhívta őket, hogy álljanak Rákóczi oldalára. Felhívásának azonban ekkor sem lett foganatja, a rácok továbbra is kitartottak a császár mellett. Károlyi már 1705 júniusában a Gyula alatti táborban felvetette, hogy Szarvason állandó őrséget kellene tartani. Véleménye szerint Gyula elfoglalása után, az ott, valamint a Csongrádon és Szarvason elhelyezendő „ vigyázó "-val megoltalmazhatnák a Körösön túli föld népét az ellenség támadásaitól.

59 Az elképzelésből azonban semmi sem lett. Megfelelő tüzérség hiányában Gyula ostroma elhúzódott, és közben Rákóczi terveiben is válto54 Thaly 1880. 16. 55 Tököli Koháry Istvánnak. Arad, 1705. júl. 15. Bánkúti 1976. 283. 56 „A Körös folyó melletti táborból, [1705.] május 28-án" Mercurius Veridicus 86-87. Az újságcikk némely kisebb eltéréstől eltekintve (pl. a rácok által elragadott ágyúk számát kettőre teszi a Károlyi jelentésében szereplő hárommal szemben) hűen követi a Károlyi levelében írtakat. Egyetlen jelentősebb különbség, hogy megadja a Szentmiklósnál elesett kuruc katonák számát. Ez az adat nem szerepelt Károlyi máj. 25-i jelentésében, mivel csak jún. 4-én küldte meg Rákóczinak. „Mind ekoráigh mennyi magyar és menyi német esset el és sebessedet, Nagyságod az inclusábul [mellékletből] meghláthattja" - írta Károlyi a fejedelemnek jún. 4én. Bánkúti 1976.262. 57 Uo. 262. 5S Károlyi Rákóczinak,Gyulai tábor, 1705. jún. 8. Bánkúti 1976. 264. 59 Károlyi egy Gyula váráról és közvetlen környékéről készített, majd Rákóczihoz küldött sajtákezü térképvázlatára írta rá a következőt: „Ha Jenő alá megyek is, [Gyula bevétele után - S. I.] az pusztán kell az vigyázás, ha itten, Szarvason, Csongrádon volna vigyázó, securus lehetne az túlsó föld." Bánkúti 1976. 278. 248