A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Gyarmati Gabriella kőzni, hogy a szakma gigászi arányai miatt a mexikói Riveraval, Siqueiros-szal és Orozcoval rokonítja, nem találván európai párhuzamot. Hogy ez a számára igazi hírnevet szerző időszak miként érintette, elképzelhető, hisz akkor igazán beteljesülés-kiteljesedés az alkotás, ha befogadóra talál. Mégis megmaradt az örökösen változtató, újító, jobbító szerepkörben, még a kitüntetés sem tudta a megelégedés nyugodt televényébe hajtani, s elhatalmasodó betegsége sem tudta megállítani. Ekkor születnek végtelenbe tekintő parasztasszony-mellképei, a szabályos geometrikus formákból felépített tanyák és koporsók az éjszaka sötétjébe ágyazva, ahol a fénnyel már csak a hószín szemfedő rokon. 1964-ben újra Munkácsy-díjat kap, de az igazán nagy elismerés a következő évben megrendezett önálló kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Az intézmény igazgatója, Pogány Ö. Gábor és Erdei Ferenc megnyitója után a szakma és a sajtó, a látogatókkal együtt ünnepelte a festőt. Többek részéről felmerült a kérdés, miért nem ismerték eddig, hogy milyen, millió homályos napból épített paraván mögött folyt le ez a nagy, titkos életmüjátszma. Ahogy főmüvén az utolsó képrész a katonák megdicsőüléséé, úgy ez a két év az ő apoteózisát, felmagasztalását jelenti: az utolsó jelenetben Kossuth-díjjal tüntetik ki. Az MNG-beli kiállítás után - bár attól függetlenül - a Háború emléke is megvalósult. A terv jóval korábban megnyert egy csepeli murális pályázatot, de ott még külső körülmények, a kívánt nyersanyaggal kapcsolatos nehézségek vetettek gátat a kivitelezés útjába. Ezután a Képzőművészeti Állami Lektorátus a székesfehérvári Szakszervezetek Házának nagy - de a mü szempontjából mégsem kellően tágas - díszterme számára választja ki. Ekkor határozzák el, hogy hangvételéből és szigorú karakteréből kiindulva mozaik technikára írják át, amelynek elvégzésével Csákvári Nagy Lajost bízzák meg. A megfelelő színű és mintázatú márvány alapanyag beszerzése, valamint felrakása három évet vesz igénybe, a halhatatlanság lendületével ugorva át 1966. december 16-át, Kohán György halálának napját. Élete bevégeztetett. Amit teremtett, Gyula városára hagyta, édes-keserü életének magját, művészetét, az aranyszállal finomam átszőtt szivárványos korom-kárpitot, ami megcsillan, ha ráesik a napfény. A kőmozaikról, mint technikáról A mozaik a legrégebbi művészi kifejezőeszközök egyike. Kis kövek, üveglapok vagy anyagszegecsek padlón vagy falon való díszítő felhasználása a kora ókorig nyúlik vissza. Korábban a művész a terv elkészítése után maga rakta ki az ábrát, majd a munkafázisok szerinti tagolódás időszaka következett és tartotta magát mint módszer évszázadokon keresztül. A XX. században kialakult műhelyfelfogás - ahogy a kárpitszövésben is - újra természetessé tette azt, hogy a tervező egyben a kivitelező is. A legtartósabb technikák közé tartozik; agyagszegecset és követ padló- és falképekhez is használtak, üveglapokból csak faldekorációk készültek. A kőmozaik legmegfelelőbb alapanyaga a márvány, ennek a természetben megtalálható színárnyalataihoz van kötve az alkotó, amelyek a fekete, a fehér, világos- és sötétsárga, halványpiros, világos- és sötétvörös, a zöld és a szürke változatai. Fajtájától függően erezett, foltos vagy pettyes is lehet. Léteznek előre gyártott, 10x20 mm közötti 318