A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Cs. Szabó István: Csehek a történeti hagyományban

Csehek a történeti hagyományban 1449-ben Lasoczki Miklós krakkói dékánnak és Magyarország római ügyvivőjének, hogy Magyarországban a csehek veszélyeztetik a katolikus vallást. Sáros és Szepes vármegyében igen sok katolikus templomban két szín alatt áldoztak vagyis huszita módra vették az "úrvacsorát". TÓTH-SZABÓ P. szerint ez az adat csak falusi templomokra vonatkozik. Kapisztrán János is felszólítja az erdélyi urakat levélben, hogy; "... az óhitű oláhok, a rácok és huszita eretnekek templomait pusztítsák el...". Nem valószínű, hogy teljes "kipusztításuk" sikerült volna, mert Szilágy megyében is hódított a hit, mint ezt a szamosardói református templom falára festett tulipán formájú kehely - a husziták jelvénye - bizonyítja. 1467-ben a Heves vármegyei közgyűlés harminckét "notórius huszita személy felett ült törvényt, akik a csehekkel cimboráltak". Közülük tízen még a "huszita hitet" is elfogadták. Borsod, Abauj, Gömör, Kishont, Torna, Zólyom vármegyékben csak egyikmásik templom - mint a ratkói, tiszolci - falára festett kehely s a "szájhagyomány" szólnak "csehekről", mely szájhagyomány szerint ezt vagy azt a templomot, mint a tornait vagy a szikszóit a "csehek" építették volna. Giskra huszita vezér hadserege javarészben a Csehországban foglalkozás és kenyér nélkül tengődő táboritákból és árván maradtakból került ki. Csehországban a "hivatásos és meggyőződéses" táboriták valósággal dühöngtek a templomok ellen s istentiszteletüket a szabad ég alatt, magánházakban, szérűkön vagy éppen istállókban tartották. Bajos tehát feltételezni, hogy Giskra harcosai nálunk vetekedtek volna a templomépítésben. A templomépítés homlokegyenest ellenkező a táborita vallás lényegével. Egyetlen krónikás, okleveles adat nincs arról, hogy a cseh-husziták országunkban valahol is templomot építettek volna. Erre az eredményre jutott KOULA prágai tanár, aki sorra járta ezeket.a fennálló, állítólagos huszita templomokat. Kénytelen volt bevallani; "... ezeknek a számát csak a hír, a mende-monda növelte nagyra, valami szerencsétlen idea, um., minden bekerített templomra ráfogja, hogy huszita emlék". Ugyanerre az eredményre jutott Emil EDGAR jeles cseh műtörténetíró is. TÓTH-SZABÓ P. szerint a kehelynek és a szóhagyománynak kétféle magyarázata lehetséges; "Vagy a katolikus községek tértek át a huszita hitre s festették a már meglévő, vagy akkoriban épített templomuk falára vallásuk külső jelvényét - szimbólumát - a kelyhet, vagy a cseh husziták elfoglalván a már fennálló templomot, azt erődnek (is) használták, s falára a huszitizmus jelvényét festették. Az első eset kevésbé valószínű, de a második eset annál inkább, mert a cseh-husziták tényleg így cselekedtek Jászon, Mislyén, Korponán, Szepsiben és még számos helyen". Csetnek, Torna, Szikszó, Nagyida református templomai is csehek által építettnek mondatnak, holott ezeken a helyeken is igen kevés ideig voltak husziták. Más elbírálás alá esnek azok az emlékek (pl. kehely a templom falán, vagy más szóhagyomány) azokon a tájakon, amelyeken Giskra harcosai, vagy a rabló fosztogató "bratrik" még csak meg sem fordul/hat/tak. Itt a "csehek építették" kifejezés annyit jelenthet, hogy az építők "cseh azaz huszita vallásúak voltak", de fajra nézve "színmagyarok voltak". "Magyarázatunk csak a Felső-részekre vonatkozik". A cseh-huszita vallás elterjedtsége olyan kisméretű lehetett, hogy édes-kevés köze volt háromnegyed évszázad múlva a tájon rohamosan elterjedt "lutheránus" vallás nagy területen való felvételéhez. A huszitizmus különben is a falusi nép körében terjedt, a városok német polgársága nem vette be. A lutheri reformáció éppen fordítva ,a német polgárság körében terjedt, és innen szivárgott ki a falvakba. A magyarországi husziták "erkölcsi szintje alacsony volt", tehát nem lehetett követendő példakép. Előfordulhatott ugyan, hogy szórványosan letelepedtek és földet müveitek, "...de többnyire feléltek, elpusztítottak mindent". 227