Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

átalakításától, új módszerek és eljárások bevezetésétől, a gépesítés költségkihatásától, s egyhamar élharcosa lett a mennyiségi és minőségi árutermelésnek. Sokat mondó adat - már 1886. október 4-6-án több orosházi középparaszt ment át Derekegyházára, hogy a „Savage" rendszerű gőzeke „szántási próbáját" megnézze és működési elvét tanulmányozza Károlyi László gróf birtokán, sőt hamarosan meg is vásároltak közös használatra egyet. Közismert az is, hogy a vidékiek még 40-50 km. távolságból is előbb Orosházára fuvarozták be gabonájukat, csakhogy az itteni indóház bélyegzőjével ellátva szállítsák el, mert így biztos piacra leltek, és mázsánként 10 fillérrel többet kaptak értük. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a szűr és a guba, „a sípujju" - kézelő, gallér és ránc nélküli ing és a 4 soros gombbal ellátott ujjas, a „szürkankó és a szürnadrág" meg a fehér gatya már a századfordulóra eltűnt, akár a virító színű pántlikákkal díszített arany csipke a lányok fejéről és a piros csizma a lábukról. (A helyi népviselet részletes leírása Veres József Orosházáról írt településtörténetében (1886) és a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és néprajza című városmonográfiában olvasható). Előbb a fehérnép szakított vele, és hódolt be a „városias" divatnak és a „fényűzésnek". Bizonyára nem azért, hogy Hunfalvy János korabeli, ma már megmosolyogtató hamiskás véleményét támasszák alá: tudniillik, hogy „Orosházán - úgy mint más alföldi helyeken is - a szépség istenasszonya nem a szép nemre, hanem inkább a férfiakra pazarolta kegyeit". 1931 őszén szülőfalujából, Nemescsórói egyedül jött Orosházára Bakó. Édesanyja nem tartott vele. О csak akkor jött, amikor fia véglegesített állást kapott. Szokás szerint - s az illemnek és előírásnak megfelelően - előbb az anyaiskola igazgatójánál: Münstermann Ernőnél tisztelgett és jelentkezett le, ki nagy tekintélyű kollégáját: Balassa Jánost, a monori iskola 12 éven át volt fáradhatatlan és lelkiismeretes tanítóját kérte fel, kísérje ki új „állomáshelyére", és ismertesse össze a tanyaközpont hivatalos vezetőivel és irányadó személyiségeivel. Bakóra az újdonság erejével hatott a tanyavilág. A Dunántúlon nem látott hozzá hasonlót. Szokatlan volt lakóinak férfias tartása, büszke önérzete, alázatot nem ismerő dacos magabiztossága. Jóleső meglepetéssel szívta magába a váratlan élményeket, s hamar megszerette az alföldi dolgozó parasztot, a „rideg" tanyai embert. Becsülte értékes tulajdonságait, ha tiltakozott is a társadalmi hierarchia uralkodó törvényei: a suba subával, és az aki fizet, az petyegtet - elv ellen. Csodálta megható munka- és földszeretetét, véleménynyilvánításának bátorságát, élvezte színes beszédét, célratörő érvelését, a benne dolgozó, többre törő kezdeményező kedvet, az agrártudomány fejlődésével való következetes, tudatos lépéstartást, a természeti csapásokkal dacoló lelket - az örök újrakezdés konok elszántságát és magasszintű erkölcsiségét. Ezért tisztelgett részrehajlás nélkül, de rokonszenvvel a nyakas és rátarti, az anyagias és vagyonszerző, káromkodó és pörlekedő „örök paraszt előtt": 305