Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Az utolsó látogatások idején. Munkácsy 1890 körül Eredeti fénykép Legújabbkori Történeti Múzeum Fotóarchívuma így érkezik el 1890 októbere, a régen várt látogatás. Október 6-án országra szóló ünnepség keretében leplezték le Aradon a tizenhárom aradi vértanú emlékművét, Zala György alkotását. Az ünnepségekre Munkácsy is hivatalos volt. A zsúfolásig megtelt vonatok Csabán keresztül vitték a vendégeket a vértanúk városába. Munkácsyt 5-én, vasárnap a déli vonatokkal várták, s valóságos népvándorlás kezdődött a városból a vasúti „indulóház"-hoz. A Munkácsy-pár azonban csak este hétkor érkezett. Az állomáson rendezett fogadáson Bartóky László, a régi barát üdvözölte, s kérte, visszatérőben látogassa meg a várost, mert ha most nem jönnek Csabára, a régi Csabából ugyan keveset fog már látni. (Az Apponyi-telek, Vidovszkyék egykori lakásának hatalmas telke már beépült, s ekkor bontották az utolsó szárazmalmot is.) Munkácsy megígérte, ha ideje engedi, egy fél napot Csabán fog tölteni. Bartóky üdvözlő szavai után Munkácsy első kérdésével Lang özvegye után tudakozódott, majd gyermekkori ismerősei igyekeztek közelébe jutni, kíváncsian várva, emlékezik-e rájuk a mester. Amikor az ősz Juhász Ferenc szabó mutatkozott be, Munkácsy így folytatta a bemutatást: - A szabó, akinek mindig elrajzoltam a krétáját. 194