Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Jókai Mór és Klapka György Orosházán Június 16-án csütörtökön délután ritka vendégek érkeztek Orosházára, s ezek hazánk jeles fiai voltak; az egyik a koszorús költő, Jókai Mór, a másik a forradalmi szabadsághős Klapka tábornok. Kíséretükben jöttek Beöthy Algernon és Szemere Attila, a szabadelvű párt képviselőjelöltje. Mindenekelőtt írói kötelességünk megjegyezni, miszerint sajnáljuk, hogy látogatásul hazánk jelesei e mozgalmas, pártküzdelemmel és izgalommal teljes időt választották. A fogadtatás fényéből éppen e miatt sok hiányzott és elmaradt. A Szabadelvű párt hívta meg őket, hogy szónoklatuk nehéz lövegeivel halomra szórják a 48-as függetlenségi antiszemita párt erős falankszát. No, ha ezt gondolták, nagyon csalódtak azok az urak, kik a haza köztiszteletben álló öreg férfiak ily messze útra törették. E kísérettel csak azt érték el, hogy a 48-as függetlenségi antiszemita párt még erősebben tömörült, annyira erősen, hogy mint a sziklafal a tenger hullámainak közepette is rendületlenül áll, s azon nem vehetnek erőt sem a syréni kecsegtető szavak, sem bomba és kartács. A perronon a községi elöljáróság egynehány összejött tagja élén Bulla Sándor, a szabadelvű párt elnöke fogadta a megérkezett vendégeket rövid szavakkal, melyekre Jókai válaszolt. Ezután Jókai az ősz tábornokot karonfogva vezette az indóház előtti térre, mely már ekkor megtelt kíváncsi és tisztelgő közönséggel. Leányok és menyecskék, kiknek háromnegyed része zsidó volt, ezalatt koszorút formáltak, s ezek ketteje a kilépő vendégeknek virágcsokrot nyújtott. A 11 tagból álló bandérium a háttéren sorakozott. A magyar inges és gatyás banderisták tagjainak nevei ezek: Csatt Lajos, Róth Lajos (zsidó),Kóhn Dávid (zsidó), KéglMör (zsidó), Vitéz István, Hézer Lajos, Raska János, Gelb Márton (zsidó), Mórocz N., Ganczel Sándor (zsidó), Sitkei István, Szendi H., Braskó Antal. A felharsant éljen után Harsányt Sándor ev. lelkész üdvözölte a vendégeket. Beszédjében kiemelte, hogy a múltban az ármány cselszövés és zsarnokság ellen küzdött a magyar a harcmezőn karddal, az írói asztalnál tollal. E küzdelemben amott a győzhetetlen hős generális, Klapka György volt, emitt Jókai Mór, a koszorús író. Most is folynak harcok, az eszmék és elvek harcai, pártharcok, melynek homályai és zűrzavarai eloszlatásának céljából hívattak ide a haza jelesei. A nagy lárma között Jókainak erre vonatkozó feleletéből csak annyit értettünk, hogy bemutatta a hosszú ősz bajuszú és szakálú, viruló pozsgás egészséget mutató tábornokot, Klapka Györgyöt. A polgári olvasókör előtt számosan a Veres pártiak közül tekintélyes állást foglaltak, s midőn a menet onnan elhaladt, harsogó „Éljen Veres" kiáltásokban törtek ki. Jókainak az egész úton nem éljeneztek. A községházához érve Bulla Sándor pártelnök az emelvényen bemutatta Jókai Mórt, mely után az összesereglettek folytonos zajongása miatt halkan elmondott beszédjéből alig értettünk valamit. Emelvényre lépett ezután Klapka György, az ősz tábornok. Előre bocsátá, hogy ő nem szónok, nem bírja jól a magyar nyelvet, de a történelem igazolja, hogy valamint a múltban, úgy a jelenben, s mindenha e hazáért fog dobogni kebele (Lelkes éljenzés). Ajánlja rövid szavakkal a választók pártfogásába Szemere Attilát. Erre megint kitört az éljen, Klapka és Veres éltetésével. Az 266