Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

: ' • . л.''' " • Szent, akihez a haldoklók imádkoznak, akiről a felgyógyulok dicsérő zsolozsmát zengenek, akinek ujjai érintésétől a mártírok fájdalma gyönyörré válik". Nos, 1863-ban, amikor a geszti kastély úrasszonya meghalt —, Arany is hasonló módon dicsőítette Tiszáné magasfokú emberszeretetét. Ilyeneket olvashatunk róla a Koszorúban megjelent nekrológban hat évvel A kőszívű ember fiai kiadása előtt: „Áldást poraira, áldást fog mondani minden ismerője, az egész vidék, a szegények, kikkel jót tett, a betegek, kiket maga ápolt, és minden, ki valaha forgott a nagy műveltségű, nemes szívű úrnő körében". Az ő és a jól kiválasztott nevelők érdeme, hogy fiai pontosan tudták, mit kell tenniük, ha a haza hívja őket. A rendkívül bátornak és kitartó lovasnak ismert László például még 19 éves sem volt, amikor önként beállt a pesti nemzetőrök közé. Fél év múlva a forradalmi kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumában kapott beosztását váltotta fel harctéri szolgálattal. Már a december végi, szomorú emlékezetű móri ütközetben kitüntette magát, ahol főhadnagyi rangban, de mint „dandárparancsnoki segéd" (tiszt) Perczel Mór visszavonuló seregét fedezte és védte, Majdnem életét vesztette itt. Állítólag 17 sebet kapott, amikor a túlerőben lévő vasasok közé csapott. Példamutató bátorságának állított emléket Gajdács Pál 15 énekes költői elbeszélése: A móri huszárkapitány és az elfelejtett hősök, amit Eötvös Károly két novellája {A hős; A 175 huszár), továbbá Gracza György: A szabadságharc története és a Jókai által szerkesztett Ezernyolcszáznegyvennyolc című kiadvány alapján írt. Hadd mondjuk el: az önmaga testi épségével nem törődő Tisza olyan súlyos sebeket kapott a harcban, hogy a Habsburg sorozó bizottság még két év múlva sem találta katonai szolgálatra alkalmasnak. Tévedett tehát Kárpáti Aurél — nem esett el a szabadságharcban. Abban azonban bizonyára nem, hogy Jókai Tisza Lászlónak az ország minden táján csodálattal és áhítattal emlegetett, nemzeti öntudatot és büszkeséget fokozó hősiességéből is merített tárgyi vagy érzelmi-hangulati motívumokat Baradlay Richárd megmintázásához. Azaz nem kizárólag Lenkey Jánosról formálta nagyszerű hősét. À harmadik Tisza-fiú — Szőnyi Pál magántanítványa: Lajos — öccsével, a költői lelkületű, még gyermek Domokossal együtt a családi környezetben élt. Mindössze 16 éves volt. Nehezen lehetne tisztázni ma már, milyen motívumokkal gazdagította a harmadik Baradlay — a magát bátyjáért és annak családjáért feláldozó Jenő szerepét és jellemét. Öccsének érzéseit ismerve azonban, akinek legszebb verseit éppen határozott politikai elkötelezettségük miatt érezte kiadhatatlanoknak a nagy nevelő: Arany János а Bach-korszak első felében, nem lehet kétséges az ő szemléleti hovatartozása sem. Ő is „Baradlayné gyermeke" volt. Vajon, mit akart Jókai 1869-ben A kőszívű ember fiaival? Miért tért vissza 48-hoz, amikor az általa is óhajtott, sőt előkészített kiegyezés megvalósult már? Amikor a Bach-korszak elején tisztában volt azzal, hogy „az az egész világ elmúlt", amelyben ő és generációja felnevelkedett, és elvesztvén az éltető napot, kövület sorsra ítéltetett; csak vegetálhat a lelkük a megváltozott körülmények között! Miért kellett hát a megbékélést sugalló, asszimilációt propagáló Garan260