Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

nek, halaszthatatlan lépésnek ismerte el. Békés szándékának és megbocsájtó kegyének igazolására 1860. május 15-én visszavonta „nyílt levelét", s ezzel együtt a már elítélt és bebörtönzött vezetőket szabadon bocsáttatta és rehabilitálta, azok ellen pedig, akiknek ügyében még nem hoztak ítéletet, a vizsgálatot azonnali hatállyal megszüntette. Visszaállította a Haynau-rémmalom előtti statusquot, megengedte az egyházkerületi gyűlések összehívását és tartását, beleegyezett a centralista felépítésű egyházkormányzatba, az egyházi tisztségviselők: papok, esperesek, püspökök (szuperintendensek), illetve presbiterek, gondnokok, felügyelők, tanácsbírák, főgondnokok stb. szabad választásába. Megszüntette a protestáns iskolák önállóságát sértő katolikus ellenőrzést, s hozzájárult a protestáns szellemmel ellenkező tankönyvek kicseréléséhez. Módosította az Entwurf szigorú előírását, amely a közép- és főiskolákra nézve fontos követelményként írta elő a német tanításnyelv alkalmazását, elismervén ezzel, hogy „a tudomány mélyebb rejtekeibe való behatoláshoz" az anyanyelven át vezet a legbiztonságosabb út. Helyt adott végül a protestáns iskolák ama kérésének, hogy érettségi vizsgáikat saját iskoláikban és saját hatáskörükben tarthassák meg. Nagy győzelem volt ez — egyet jelentett az abszolutista erőpolitika bukásának a beismerésével. Bonyhay közismerten dualista tudományszemléletet képviselt; — határozottan szakított a tantárgyak oktatásának teológiai szempontokat érvényesítő és érvényesíttető teóriájával. A mezőberényi egyházközség 1857. március 24-én tartott presbiteri gyűlésén, amelyre vendégként hívták meg, bátran hangoztatta, hogy a hit és a tudomány két külön szféra. Azt javasolta, hogy az egyházkerület csak a katekizmust illetően döntsön, míg „a nem vallásos iskolai könyveket a gyűlés — értsd: gyülekezet — vizsgálása és előintézkedése, nélkül" maguk a tanítók válasszák ki, kizárólag a „győzzön, ami jobb" elvet érvényesítve. Iskolafelügyelői megbízásában 1860-ban is megerősítette a 11 körügy életre, oszló nagy kiterjedésű egyházmegye. A 8 egyházmegyei tisztségviselőből és 3 pedagógusból álló új típusú ellenőrző és irányító szerv nem nélkülözhette gazdag tapasztalatait és nagy szakértelmét. Olyanokkal dolgozott együtt az iskolaügy korszerűsítésén, majd az I. népiskolai törvény előmunkálatain, mint Szathmari Károly, az 1855-ös Gyulai Arvízkönyv szerkesztője és Csák János vésztői, Hajnal Abel békési, Szálai István szentesi, Szöllősi Antal makói lelkész, továbbá Széli Sámuel és Bánfi József tanácsbírák. A nevelőket Erdei I. Péter hódmezővásárhelyi tanár, Szegedi Károly füzesgyarmati népiskolai tanító és Vince Sándor makói tanár (egyszersmind az iskolafelügyelőség jegyzője) képviselte a bizottságban. Segítőkészségéről több pedagógiai tárgyú szépirodalmi műve árulkodik. így a bevezetőben már említett, 1870-ig négy kiadást megért Népiskolai jutalomkönyv jó gyermekek számára mellett ide sorolható az 1869-ben Debrecenben nyomtatott Hasznos mulattató kisebb és nagyobb gyermekek számára, továbbá az 1858-ban Gyulán publikált tanköltemény: A szülők hivatása, és utoljára, de nem utolsó sorban a posztumusz füzetként, 1886-ban Budán megjelent Irányadó az iskolában és az életben. Mindegyik magasfokú humanizmus gyümölcse — a gyermek iránti őszinte szeretet kedves bizony ságtevője. 70