Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

házassal a régi kazán helyére 3 nagyobb tűzfelületű gőzkazánt állítottak be, és ehhez 32 m-es kéményt is építettek. A baromfiszállító gépkocsik javítóműhelyét gépi és egyéb felszerelésekkel bővítették. A régi előhűtési módszer szerint a levágott baromfiakat az előhűtőben polcokra rakták, és 8—12 órát vártak, mire az áru lehűlt annyira, hogy csomagolni lehetett. E munkaigényes és lassú hűtési módon segített az 1955-ben beépítésre került alagútrendszerű gyors előhűtő, amelyhez külön polcos hűtőkocsik is tartoztak. Az előhűtőben 24 óra alatt 30 tonna baromfi hűtésére nyílt lehetőség. Ennek megépítése 571 000 Ft-ba került. Ezt az előhűtést 1965-ig a folyadékos rendszerű előhűtő megépítéséig használták. (27. sz. kép.) Ugyancsak 1955-ben építették meg a gőztávvezetéket a fürdőkhöz, és központi fűtéssel látták el a feldolgozótermeket. Azt a gőzkazánt, amely a jelenlegi kereskedelmi osztály helyén állott, és 2 évig üzemelt, elvitték és a helyén mosodát rendeztek be. A feldolgozóteremben a tökéletesebb kopasztás céljából nyakkopasztó gépet és forgódobos dörzskopasztó gépet szereltek be. A kopasztás gépesítése régóta foglalkoztatja az embereket. Ipartörténeti adatként ide kívánkozik a GALLUS с szaklap 1877. évi tájékoztatója, amely szerint az USA-ban „egy olyan gépezet fedeztetett föl, amely a baromfit megkopasztja". „Ezen gép az első tekintetre egy varrógéphez hasonlít, és lábbal hajtatik."

64 A Paskum-földeken, a Gyopárosi út mellett egy 500 férőhelyes sertéshizlaldát építettek 280 000 Ft-ért. 1956-ban a soványkopasztóban a gépek sorozatát állították be a pálya alatt, hogy a kopasztás tökéletesebb legyen. (28—31. sz. képek.) 1957-ben Csepel tehergépkocsikra cserélték azokat az amerikai gyártmányú GMC teherautókat, amelyek a háború után kerültek ide. Selejtezésüket az indokolta, hogy pótalkatrészeket nem lehetett beszerezni hozzájuk. 1957-ig a telepen az áruszállítást mindenütt 3 kerekű kézi kiskocsikkal bonyolították le. Kiskocsival húzták a darát a hizlaldába, kocsival hordták levágásra a csirkéket, kiskocsival dolgoztak a hűtőben és a csomagolóban is. E kocsik háromkereküek, helybenforduló gumi- vagy vaskerékkel voltak ellátva. A belső szállításoknál a kézikocsik és az emelővillás targoncák között és mellett sok munkát elvégeztek a „békák"-kal. Ez az 1 tonna felemelésére alkalmas szerkezet, kézi erővel működő pneumatikus emelővel vette fel a rakodólapon elhelyezett árut, és így lehetett kézzel továbbgördíteni. 1957-ben kapta meg az üzem az első elektromos targoncát, és ezzel az anyagmozgatás is könnyebbé vált. Ezt a lábbal kormányozható, vezetőállásos targoncát legelőször a vágásra szánt áru behordására állították be. 1958-ban a nagytelepen és az ÁFOR-féle telepen betonutakat építettek. Az utak és az épületek közötti részt kitéglázták, hogy ott se legyen sár. Az udvar közepén álló régi átvevőszín, továbbá a liba- és pulykapihentető helyén pecsenyekacsa, valamint pulyka feldolgozására munkatermet alakítottak ki. Vele egy fedél alatt elkészült a tollszárító helyiség is. (32. sz. kép.) 54