A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)
Czeglédi Imre: A Lieb és a Reök-Röck család története. (Munkácsy Mihály családjának történetéhez) I. közlemény
sóhivatali iratok 66 — tehát a katonai pályát választotta —, további sorsa azonban ismeretlen. c) Munkácsy (Lieb) Emil A testvérek közül az egyetlen, aki felvette a Munkácsy nevet. 1842. december 24-én született Ungváron. 9. évét betöltötte, amikor édesapját elvesztette. Öcscsével, Gyulával együtt Reök Antalhoz került Cserépvárra. Ha igaz az a családi hagyomány, hogy Reök Antal 1853 körül felmondta állását és Mezőkeresztesre költözött, akkor a két testvér is itt töltötte gyermekkorát. Munkácson megkezdett iskoláit valamikor abbahagyta. Egyetlen fennmaradt emlékét gyermekkorából maga mesélte el később a családnak. Nem szeretett tanulni, pékinasnak ment, mert ott jó meleg van. Úgy látszik, Miskolcra került vissza, mert az elbeszélés szerint egy ízben, amikor nagybátyja Miskolcra utazott, találkozott Emillel, aki nagy csomó perecet vitt az ölében. Amikor a közeledő nagybátyját meglátta, meglepetésében elejtette a pereceket, s elszaladt. Nem is tudtak vele beszélni. Szégyellte, hogy pékinas. (N) Ez az apró történet azonban azt gyaníttatja, hogy a Munkácsy önéletrajzában megrajzolt és sokat emlegetett inaséveket Emil is leírhatta volna, ha írói talentumok erre kényszerítik. 67 Mintegy 13 év telik el, míg végre hallunk Emilről. „Emil még mindig finánc" — írja 1865-ben Reök István Munkácsynak. 68 Munkácsy tehát tudta, hogy fivéréből pénzügyőr lett, Emil azonban nemigen tarthatta a kapcsolatot a nagybácsikkal. Reök István 1870-ben így ír róla: „Emilről semmit sem tudok — Anti sem." Eközben azonban Munkácsy ismert festővé vált, s Emil 1873-ban írja meg nevezetes levelét Munkácsynak. Hallotta, hogy öccse híres ember, de csak most tudta meg címét, s először ír levelet hozzá. Meghatóan emlékezik vissza édesapja halálára, a testvérek elválására, s maga írja, hogy nem ismeri testvéreit, akiket szeretne még egyszer kebelére szorítani. 69 Ettől kezdve gyakrabban hallunk róla. Úgy látszik, a család felemlíthette Emil szegénységét, mert Reök István így ír Munkácsynak 1873-ban: „Ami Emilt illeti, ő pénzügyőri szemlész, folyamodott előmenetelért... Anti szerint komolyodott és sorsával ki van békülve, felmegy tán 1000 Ft-ra. Szegény s így a segítség ráfér, de a végromlástóli beszéd reclame-nál nem egyéb." 70 1847-ben Emil kiküldetésben járt Pécsett, s meglátogatta Reök Lajost is, aki rögvest értesítette erről Reök Istvánt: „ ... nem győzte dicsérni, — (Reök Lajos — Cz. I.), hogy milyen módos, mily szakavatott munkájában, mily értelmes. Sietek ezt veled tudatni, mert tudom, örülni fogsz neki, mert örültem én is. Sorsával megvan elégedve, előléptetést remél." 71 — írja Reök Munkácsynak. 1875-ben valóban megjön az előléptetés: Bártfán lesz pénzügyi biztos, a igazgatóság területén tölt be biztosi állásokat. 1876-tól éveken át Lőcsén élt. 72 Mint édesapja, ő is Eperjesre nősült. Első felesége Greskovics Mária, egy eperjesi polgárcsalád leánya. 73 Házasságukból három gyermekük született: Mariska, Sándor és Emília. 261
