A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Erdész Ádám: Mezőhegyes mozgalmas évei. Az októberi forradalomtól a románok kivonulásáig

pott magas bérek teljesen kielégítették a cselédség igényeit, sőt „az iparosság meg, Mezőhegyesen elég nagy számot képviselvén, a földosztásnak határozottan ellene volt, mert a megosztott birtokokon a nagy gépüzem megszűnvén, egyenesen kenyerét vesztette volna el."

56 Egyetlen nyoma van a földosztás követelésének, a nemzetőrségből kiközösítettek egy személyt, mert a „Károlyiféle" földosztást követelte. A március közepére kialakult helyzet egységesen szembefordította Mezőhegyes népét a környékbeli falvakkal, remek lehetőséget biztosítva ezzel a ménesbirtok igazgatóságának. Nem volt ez egyedi, néhány hasonló példa: „ . . . Magyartésen (Csongrád megye) azért nem kívánnak földet, mert a mai nagy bérek mellett mint cselédek többet keresnek . .."; „Biharban négy községben azért nem kívánnak földet, mert a mai bérek mellett mint cselédek többet keresnek ...";„... Bársonyban (Veszprém megye)... a magas bérek mellett mint cselédek többet keresnek .. ."

57 Két „földosztó bizottság" Mezőhegyesen való megjelenése késztette egyértelmű állásfoglalásra az igazgatóságot. Az első Pitvaros igényeit jelentette be, a második Nagylakét. Ez volt igazán félelmetes. Nagylak 12 000 holdra tartott számot, azaz a birtok több mint 1/3-ára. Mi várható a többi kilenc községtől? — tette fel a kérdést Koszits Pál. „Összehívtam Mezőhegyes közönségének minden rétegéből egy bizottságot — folytatja —, feltártam, miről van szó, hogy nézetem szerint csak úgy menthetjük meg az ország érdekében Mezőhegyest, ha bejelentjük mindnyájan igényjogosultságunkat, és annak kielégítését Mezőhegyesen kérjük, és a ménesbirtokot kezeljük továbbra is úgy, mint eddig .. ."

58 Osztatlan egyetértés fogadta a tervet. A szakszervezeti bizalmiak is jelen voltak. Koszits az elmondottakhoz még azt is hozzátette, ha csillapul a helyzet, minden visszakerül a régi kerékvágásba. A felparcellázás megakadályozása mellett döntött a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete is, csak a kezdeményező és végrehajtó szerepet kívánta magának, sikertelenül. A március 15-ei nagyszabású ünnepi gyűlésen Kiss Ernő is a birtok egybentartása mellett foglalt állást: „Mezőhegyes terített asztal, itt ülünk mindnyájan körülötte, de jaj annak, aki az abroszt le akarja rántani."

59 24 tagú bizottságot választottak a szocializálás végrehajtására. Képviselve voltak a tisztviselők, a tanítók, a szegődményesek és az iparosok. Hunyadi István fővegyész került a bizottság élére, mint Früstöknek, neki sem volt szegődmenyes beosztottja, ez nagyban emelte népszerűségét. Munkáját azzal kezdte, hogy valamennyi mezőhegyesi irányítót felkérte a maradásra és a munka folytatására. Közvetlenül a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt küldöttség útján jelentették Búza Barnának a szocializálást. A források tanúsága szerint a meglepődött földművelésügyi miniszter a deputáció egyik tagjához, Agócs Józsefhez fordulva a következőket mondta: „ ... lehetetlen, hát magának nincs kedve Mezőhegyesen birtokosnak lenni? Nézze, ott a csúcson is milyen szépen le lehetne kerekíteni magának egy kis darabot."

60 Mindenesetre az események ilyetén fordulatát Búza Barna is tudomásul vette. A Tanácsköztársaság kikiáltásának hírével visszaérkező bizottságnak egy feladata volt még, kidolgozni az üzem új irányításának rendszerét. A március 21-е után támadt bizonytalanságot eloszlatta Csizmadia Sándor földművelésügyi népbiztos távirata: „Ménesintézet 320