Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

Vásárhelyi-pusztán" című kötetén dolgozott és elhatározta, hogy lehetőséget ad nekem a könyvben való szerepléshez. így váltam munkatársává. 1979-ben már önálló kötettel jelentkeztem. ,,A tanya" című könyvem születésénél Nagy Gyula és Vargha László bábáskodtak. Az orosházi múzeum szűk igazgatói irodájában — mert ebben az intézményben mindig a szakma, a kiállítási tárgyak kapták a nagyobb teret — sokszor 4—5 személy is összefutott. Nem egyszer izzó hangulatú beszélgetések, szakmai viták folytak az egyenlőség jogán, mert valamennyien egymást tanítva, önműveléssel váltunk néprajzosokká. Az orosházi múzeum műhelyéből kikerülő könyvek szakmai elismerése jelzi, hogy ez az alkotókör mégsem dilettánsok gyülekezete volt! Szakemberek állandó vendégeink lettek, akik szigorú mércével bírálták és lépésről lépésre segítették a munkánkat. Barabás Jenő, Bálint Sándor, Hajdú Mihály, Szabó Ferenc és sokan mások tartoztak e körbe. Az orosházi múzeumban az 1970-es években újszerű munka folyt. Nagy Gyula az egykori parasztlektorainak továbbképzésén dolgozott, hogy ők is önálló alkotómunkát végezzenek. Az volt a terv, hogy ezek a nehéz sorsú emberek önéletrajzukban megírják a néprajz számára pótolhatatlan értékű emlékeiket a hagyományos parasztéletről. Ekkor Nagy Gyula ,,segédje" lettem. Részletes gyűjtési útmutatót állítottam össze és megjelentettem a Honismeretben. Ebben tanácsokat, szempontokat adtam az önéletrajzíráshoz. Minden tőlem telhető eszközzel segítettem az alkotásban egyre jártasabban mozgó parasztokat. Csizmadia Imre szép könyvének megjelentetésében kapcsolatteremtést végeztem. Az önéletrajz-írókkal a nyilvánosság elé léptünk. Városokban, falvakban, kultúrházakban és könyvtárakban hangzottak föl a papírra rótt gondolatok. Mindig jókora, fogékony, többnyire hasonló sorsú tömeg hallgatta a fölolvasásokat, amelyek végén nyíltan bíráltuk, és ösztönöztük alkotóinkat munkájuk teljesebbé tételére. Ezeket a felejthetetlen estéket is Nagy Gyula vezette. Neki köszönhető, hogy olyan kis lélekszámú város esetében, mint amilyen Orosháza, egy tucat szorgos parasztember sikeresen befejezte önéletírását. Lelkesített ez az eredmény. A néprajz és szociológia megszerettetését Nagy Gyulának köszönhetem. Az orosházi múzeumban olyan alkotóműhelyt hozott létre, amely nem egy nagy múzeum számára is példa lehet. Büszke vagyok arra, hogy befogadtak és Nagy Gyula tanítványának vallhatom magam, boldog, hogy barátjának tart. Később a szakmai szálak révén hasonlóan erős és tartalmas barátság kötött össze több alkotóval, elsősorban Hoffmann Tamással, Katona Imrével, Tárkány Szűcs Ernővel, Vargha Lászlóval és másokkal, de Nagy Gyula maradt a „varázsló", aki delejes érintésével a népélet kutatásának szellemét sugározta belém. Amit szülővárosomban és megyémben nem értem el, az egy testvéri szomszédvárosban beteljesült. Nagy Gyula a legnehezebb közös föladatok megoldásában is atyaként segített, mert nemcsak szakmai irányítást, hanem emberségességet és lelkesedést nyújtott. Olyan volt ez az út számomra, mint egy sivatagi átkelés, 167