Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

ban, ahol Berzeviczyvel szólva ,,a parasztok kötelezettségeit nem kölcsönös megegyezés, sem írás, hanem a földesúr akarata és a gyakorlat határozza meg". Minden joga megvolt ahhoz, hogy a nép szószólója legyen. Magda, az országos hírű tanár ugyanis nemcsak elméletileg volt képzett gazda, hanem a gyakorlatban is. Ahogy utóbbi művében írta — „34 esztendeig majd kevesebb, majd több kerteket, szőlőket, földeket míveltem . . . munkásaimmal szántván, kapálván, homlitván (porhanyítván), tsépelvén, kaszálván is" — így hát jól ismerte a paraszti munkának nemcsak a felemelő szépségeit, hanem a súlyos gondjait: nagy fizikai erőpróbáit és fájdalmas kiszolgáltatottságát is. Sok ízben panaszkodik, hogy az időjárás mily nagy mértékben tizedeli meg az állatállományt és teszi tönkre a termést s vele reménytelenné és kilátástalanná a parasztok életét. Világosan látta, nemzeti szempontból mennyit ér a fejlett mezőgazdaság, a jól dolgozó paraszt munkája. Ezért követelt számára ,,a polgári társadalomban emberhez illő helyet". Ezért harcolt olyan jogért, amely legalább a földművelők nagyobb részének „tulajdon földet, mint örök birtokot" ad. ,,A gazdasági munkához — szögezi le egyértelműen — kedv kell, jó erős, állandó, az akadályokkal és nehézségekkel bátran szembeszálló akarat, és hogy ez Jegyen, bizonyos jutalom-reménység ; de szabadság is, mert mennél jobban, az az szabadabban mozoghat az ember, annál nagyobb erővel mozog; és tsak ott van buzgó igyekezetű akarat és az erőt munkásságra elevenítő lélek, a hol a munkás önként viszi a dolgát, tsak ott dolgozik örömest, ahol nem kényszerítve dolgozik". Talán ő adott elsőként összesítést hazánkban a jobbágy-paraszt anyagi és lelki kiszolgáltatottságának elképesztő méreteiről abból a célból, hogy a felsorolt, megcáfolhatatlan tényekkel és adatokkal a feudalizmus, a feudális mezőgazdaság ásatag rendszerének a tarthatatlanságára figyelmeztessen. Világosan szögezte le, hogy ,,az a jobbágy, aki — ha egész házhelyes — évenként 52 igás, vagy marha nélkül 104 kézi napszámot köteles teljesíteni, ki füstpénzben évenként 1, pálinkafőző üstért 2 Ft-ot tartozik urának fizetni, aki természetben köteles apró jószágokat adni, még pedig 2 tyúkot, 2 kappant, 19 tojást, 1 itze olvasztott vajat, aki 1 öl fát tartozik az uraság számára felvágni és behordani, egyszer hosszú útra menni, sőt vadászni is, aki tartozik a kilenczedet beszolgáltatni nemcsak terményben, hanem bárányban és méhköpüben is, aki köteles a kath. papságnak dézsmát fizetni s azon kívül saját papjának és a tanítónak fizetést adni, akiket a polgárokkal együtt arra kényszeríthetnek, hogy a reguláris katonaság eltartására szükséges adót maguk viseljék, a főhivatalokat viselők fizetését biztosítsák, akik kötelesek megjavítani az utakat, akik az ország védelmére gyermekeiket odaadják, s ha kell, önmaguk is bevonulnak, kik fekvő jószágot nem birtokolhatnak, sem főbb sem alsóbb hivatalba nem kerülhetnek, akiknek vagyona — ha gyermektelenül halnának el — 1/3 részben a földesúrra száll, s ha végrendelet nélkül pusztulnak el, teljes egészében a földesurat illeti, akinek az ura nemcsak parancsolója, hanem egyben bírája is — nagyon rászól94