Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

beborítsa a szemeket. Amikor a csíragyökérzet kellő mértékben rögződött a talajban, a fejlődés meggyorsítása érdekében a táblákat lecsapolták, majd a talaj átmelegedése után ismét elárasztották (270). Az irodalmi adatok szerint magyar és bolgár fajtát termesztettek. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az időben magyar rizsfajta még nem volt. A magyarnak nevezett fajta valószínűleg azzal volt azonos, amelyet Schmidt Rezső uradalmi intéző bolgár anyagból válogatott ki. Mindkét fajta 1928-ban 138 nap alatt ért be, a termés 2,1 t/ha volt. 1929-ben 127—131 nap alatt ért be, a magyar rizs 2,6 t/ha, a bolgár rizs 2,4 t/ha átlagot adott. A termést sarlóval és kaszával takarították be, cséplőgéppel csépelték. A harmadik évben a rizstelep nagymértékben elgyomosodott, és a termesztést beszüntették (270,118). A Magyar Föld Rt. sarkadi béruradalmában két rizstelepet létesítettek 1929-ben: az egyiket az ún. sitkai határrészben, középkötött talajon, 7,6 ha-on, a másikat az ún. nyéki részben, szikes talajon, 7,6 ha-on. A termőréteg megóvása és az építési költségek csökkentése érdekében a töltésekhez szükséges földet nem a terep felszínéről, hanem az anyagárkokból termelték ki. A termesztés a békéscsabai tapasztalatok alapján folyt. A sitkai telepen a rizs 133 nap alatt ért be, 3,6 t/ha termést adott. A nyéki telepen 125 nap alatt ért be a rizs, a termés 3,0 t/ha volt. A sitkai telepen 9065 mm vizet használtak fel, a nyéki telepen 5207 mm mennyiséget. A telepek eltérő vízmennyiségei és termései a talajok víz- és tápanyaggazdálkodási adottságainak különbségére vezethetők vissza (140). Tisza István örököseinek Sarkadker esztúr-varsányhelyi gazdaságában 1930ban 27,5 ha-os rizstelepet létesítettek. A táblák egymástól függetlenül voltak áraszthatok és lecsapolhatok. A vizet a Köleséri Csatornából emelték ki szivatytyúval, és arra is volt lehetőségük, hogy a csatorna vizének duzzasztása útján gravitációs módon lássák el az alacsonyabban fekvő táblákat (25. kép). A szivattyús vízemelést 1931-ben beszüntették, és csak a gravitációs módon árasztható táblákon folytatták a termesztést (158). Az évről évre csökkenő termések miatt 1934 után a rizstermesztést beszüntették. A varsányhelyi rizstermesztésről a 12. táblázat adatai nyújtanak tájékoztatást (253): A Sarkadkeresztw varsányhelyi gazdaság rizstermesztésének területei és termései (1930—34) 12. táblázat Vetésterület, Termésátlag, ha t/ha 1930 27,5 3,7 1931 21,3 2,8 1932 21,3 2,5 1933 a termesztés szünetelt 1934 18,9 1,2 70