A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

értek, köszöntek, azt mondta Balassa: Deák bácsi, Deák néni, bemutatom a bará­tomat, Bakó József biztosítási ügynököt. Azért jött, mert biztosítani szeretne itt ma­guknál is. A család nagyon meglepődött. Deák néni azonnal kijelentette, hogy ide hiába gyütt, mert mink nem biztosítunk! Deák bácsi meg Balassának: tanító úr, megmondtuk már magának, hogy ide ne hozzon biztosító ügynököt! Ha Balassa nem lett volna régi jó ismerős, hamar gyorsan ki lett volna penderítve a „biztosítási ügynök". Ekkor látta Balassa, hogy itt már a bemutatkozásból valami botrány lesz, azt mondta : Deák bácsi, ne haragudjanak, csak tréfa volt és újra bemutatta : Bakó József kollégám, ide helyezték a Monori iskolához. Ő fogja tanítani a kislányukat is, Margitot. Ekkor megváltozott a hangulat és lett kedves fogadtatás. Bemutatkozott: 35 éves vagyok, Nemescsón születtem. Iskoláskoromban a jégen elestem, azóta egyik lábam rövidebb. Cipészinas lettem, segédkoromban verseket írogattam. Tanult is­merőseim a verseimet jónak találták és biztattak, hogy: Följebb a kaptafánál Jóska! Sok küzdelmes és viszontagságos évek után jutottam el a tanítóképzőbe. Most itt vagyok. Elköszöntek és elindultak az iskola felé. Deák bácsi is elkísérte őket. Mikor oda­értek, előbb bementek a Hangya boltba ismerkedni. Deák bácsi meg eljött hozzám, nagy örömmel mondta, hogy végre megjött az új tanító. író ember. Most Balassa tanító úrral a boltban vannak. A csomagja — egy láda — az állomáson van, azért jöttem, hogy el kellene hozni. Azonnal kocsiba fogtam, elhoztuk és bevittük a la­kásba. De semmi egyéb bútor nem volt. Azonnal a szomszédtól kértünk egy ágyat, egy asztalt, két széket, és be lett bútorozva a tanítói lakás. Én a lovakat hazahajtottam, de Bakó Józsefet nem láttam. Deák bácsi pedig átment a boltba és megmondta, hogy behoztuk a ládáját s már az iskolánál van. Bakó kérdezte, hogy ki hozta be? Mondták, hogy Tóth Sándor. Hol van az az ember? Már elment. Jé, hát annak megakartam fizet­ni! Megnyugtatták, hogy azért ment el, mert nem fizetésért hozta. Ekkor már este lett. Balassa János átkísérte az új tanítót az iskolához és Bakó József beköltözött a Monori-úti áll. el. népiskola tanítói lakásába egyedül. A 80 éves özvegy édesanyját Nemescsón hagyta, mert az idehelyezés csak egy évre szólt. Az új tanító másnap reggel jókor bement az iskolába, és várta a tanulókat. Ott volt a kolleganő is, Stemmer Elvira tanítónő. Addig egyedül tanított, pedig már no­vember volt. Megegyeztek, hogy a tanítónő az I— III. osztályt, Bakó pedig a IV— VI. osztályt tanítja. Egy tanterem volt. Bakó — ahogy délután 4 órakor vége lett a taní­tásnak, — átment a boltba és megkérdezte, hogy hol lakik Tóth Sándor. Kérdik, hogy melyik, mert itt a monori tanyákon hat Tóth Sándor lakik. Azt mondta Bakó, aki a ládámat behozta az állomásról. Megmutatták, hogy kb. 500 méterre az a máso­dik tanya. Ott az akácerdő mellett van a bejáró. El is indult. Én a tanyaudvarról láttam, hogy egy vékony testalkatú, magas ,ismeretlen járású ember jön felénk a kövesúton. Sokszor megállt, körülnézett és lassan ballagott to­vább. Amikor a bejáróhoz ért, befordult. Akkor már tudtam, hogy az új tanító. Bottal a kezében lassan bicegve ballagott. Egyik másik egyenes akácfánál megállt, jó sokáig nézte, még a botjával meg is ütögette. Alig vártam, hogy beérjen. Amikor vagy tíz lépésre lehetett, megállt, és köszönt: Jó napot kívánok! Mondtam: Aggyon Isten! Kérdezte: jó helyen járok-e? Tóth Sándort keresem. Én is az vagyok. Azt mondták, maga erdős Tóth, de úgy látom, jól mondták, és a botjával a fák felé mu­tatott. Azután közelebb jött, és kérdezte^ mit csinyál? Dolgozgatok. Erre azt mondta: Dol-goz-ni csak pon-to-san, szé-pen... Én meg azt feleltem : A-hogy a csil-lag megy az é-gen, úgy érdemes. Ekkor megállt előttem és kérdi, hogy maga ezt tudja? Én is tudom, de tudja ezt József Attila is. Kezet nyújtott. Bakó József vagyok, az új taní­juk. Úgy látom, hogy először is jó helyre jöttem és megölelt. Láttam, hogy jött a ta­229

Next

/
Oldalképek
Tartalom