A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból
értek, köszöntek, azt mondta Balassa: Deák bácsi, Deák néni, bemutatom a barátomat, Bakó József biztosítási ügynököt. Azért jött, mert biztosítani szeretne itt maguknál is. A család nagyon meglepődött. Deák néni azonnal kijelentette, hogy ide hiába gyütt, mert mink nem biztosítunk! Deák bácsi meg Balassának: tanító úr, megmondtuk már magának, hogy ide ne hozzon biztosító ügynököt! Ha Balassa nem lett volna régi jó ismerős, hamar gyorsan ki lett volna penderítve a „biztosítási ügynök". Ekkor látta Balassa, hogy itt már a bemutatkozásból valami botrány lesz, azt mondta : Deák bácsi, ne haragudjanak, csak tréfa volt és újra bemutatta : Bakó József kollégám, ide helyezték a Monori iskolához. Ő fogja tanítani a kislányukat is, Margitot. Ekkor megváltozott a hangulat és lett kedves fogadtatás. Bemutatkozott: 35 éves vagyok, Nemescsón születtem. Iskoláskoromban a jégen elestem, azóta egyik lábam rövidebb. Cipészinas lettem, segédkoromban verseket írogattam. Tanult ismerőseim a verseimet jónak találták és biztattak, hogy: Följebb a kaptafánál Jóska! Sok küzdelmes és viszontagságos évek után jutottam el a tanítóképzőbe. Most itt vagyok. Elköszöntek és elindultak az iskola felé. Deák bácsi is elkísérte őket. Mikor odaértek, előbb bementek a Hangya boltba ismerkedni. Deák bácsi meg eljött hozzám, nagy örömmel mondta, hogy végre megjött az új tanító. író ember. Most Balassa tanító úrral a boltban vannak. A csomagja — egy láda — az állomáson van, azért jöttem, hogy el kellene hozni. Azonnal kocsiba fogtam, elhoztuk és bevittük a lakásba. De semmi egyéb bútor nem volt. Azonnal a szomszédtól kértünk egy ágyat, egy asztalt, két széket, és be lett bútorozva a tanítói lakás. Én a lovakat hazahajtottam, de Bakó Józsefet nem láttam. Deák bácsi pedig átment a boltba és megmondta, hogy behoztuk a ládáját s már az iskolánál van. Bakó kérdezte, hogy ki hozta be? Mondták, hogy Tóth Sándor. Hol van az az ember? Már elment. Jé, hát annak megakartam fizetni! Megnyugtatták, hogy azért ment el, mert nem fizetésért hozta. Ekkor már este lett. Balassa János átkísérte az új tanítót az iskolához és Bakó József beköltözött a Monori-úti áll. el. népiskola tanítói lakásába egyedül. A 80 éves özvegy édesanyját Nemescsón hagyta, mert az idehelyezés csak egy évre szólt. Az új tanító másnap reggel jókor bement az iskolába, és várta a tanulókat. Ott volt a kolleganő is, Stemmer Elvira tanítónő. Addig egyedül tanított, pedig már november volt. Megegyeztek, hogy a tanítónő az I— III. osztályt, Bakó pedig a IV— VI. osztályt tanítja. Egy tanterem volt. Bakó — ahogy délután 4 órakor vége lett a tanításnak, — átment a boltba és megkérdezte, hogy hol lakik Tóth Sándor. Kérdik, hogy melyik, mert itt a monori tanyákon hat Tóth Sándor lakik. Azt mondta Bakó, aki a ládámat behozta az állomásról. Megmutatták, hogy kb. 500 méterre az a második tanya. Ott az akácerdő mellett van a bejáró. El is indult. Én a tanyaudvarról láttam, hogy egy vékony testalkatú, magas ,ismeretlen járású ember jön felénk a kövesúton. Sokszor megállt, körülnézett és lassan ballagott tovább. Amikor a bejáróhoz ért, befordult. Akkor már tudtam, hogy az új tanító. Bottal a kezében lassan bicegve ballagott. Egyik másik egyenes akácfánál megállt, jó sokáig nézte, még a botjával meg is ütögette. Alig vártam, hogy beérjen. Amikor vagy tíz lépésre lehetett, megállt, és köszönt: Jó napot kívánok! Mondtam: Aggyon Isten! Kérdezte: jó helyen járok-e? Tóth Sándort keresem. Én is az vagyok. Azt mondták, maga erdős Tóth, de úgy látom, jól mondták, és a botjával a fák felé mutatott. Azután közelebb jött, és kérdezte^ mit csinyál? Dolgozgatok. Erre azt mondta: Dol-goz-ni csak pon-to-san, szé-pen... Én meg azt feleltem : A-hogy a csil-lag megy az é-gen, úgy érdemes. Ekkor megállt előttem és kérdi, hogy maga ezt tudja? Én is tudom, de tudja ezt József Attila is. Kezet nyújtott. Bakó József vagyok, az új taníjuk. Úgy látom, hogy először is jó helyre jöttem és megölelt. Láttam, hogy jött a ta229