A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Hajdú Mihály: Orosháza XVIII. századi személynévrendszere

komaságot, ha lenézett, társadalmon kívüli, éppen most beköltöző személyről lett volna szó. (Különben a régi, első világháború előtti orosházi cigányság viszonyairól, életmódjáról a néprajztudomány sok újat, meglepőt mondhatna, ha vállalná ennek a föltárását is. Különösen társadalmi helyzetük, egymás közötti és a földműves lakosság közötti viszonyuk ismeretlen eddig.) A II. időszak (1752—1760) új családnevei a település további gyarapodásáról, fejlődéséről, lakosságának szaporodásáról vallanak. Ekkor a következő nevek jelennek meg elsőízben. Andresz, Bacsányi, Balázs, Bán, Bandzsó, Baráti, Bazsai, Bednárik, Benedek, Bikádi, Blaskovic, Bokor, Boldog, Bor, Borotvás, Bors, Böröc, Bősze, Bratvik, Brestyánszki, Bús, Csáfordi, Csányi, Csatári, Cseke, Csepeli, Csernyászki, Csőre, Csöngei, Csurgai, Dán, Dani, Dékán, Demeter, Dene, Dezerikusz, Döbrönte, Drahota, Dudás, Edvi, Éliás, Erdős, Ezer, Fata, Ferenci, Fodor, Fogaras, Forgós, Földesi, Gábor, Gál, Galamb, Galambos, Gauder, Görbics, Hajnal, Hatos Hlobocsányi, Horgas, Hronyec, Illés, Iványi, Jakó, Janicsek, Jankó, Jóri, Kacsa, Kajsza, Káló, Kamondi, Kan, Kannás, Kardos, Katona, Kelemen, Kenéz, Kerekes, Kocsis, Kolompár, Koncsek, Kosnyák, Kotormán, Kunos, Lackovszki, Lénárt, Lukács, Madai, Máté, Mázik, Mènes, Micsinszki, Mód, Moldvai, Mulai, Nyikos, Oláh, Pápai, Papucs, Perenyei, Pető, Pintér, Plucer, Polgár, Pór, Potyondi, Puhaj, Puhorszki, Pusztai, Ré, Rohács, Rózsa, Ruc, Rumi, Sándor, Sánta, Sárdi, Sárkán, Sárközi, Sas, Sinkó, Sipos, Skopik, Such, Szabadi, Szabados, Szalók, Szántó, Szarvas, Szél, Szemerei, Szénási, Szilágyi, Szőke, Szőlősi, Tar, Tatai, Tenkes, Tódor, Tomka, Torma, Török, Ugodi, Vajda, Vaskó vies, Vaszil, Vitéz, Zana, Zsidó, Zsiga. Ebben az időszakban 150 új név tűnt föl. Túlnyomó többségük (125; 83,4%) magyar alakulat, 20 szlovák (13,3%), 3 német (2%), 2 román (1,3%). A foglalkozásra utaló nevek száma kevesebb (12; 8%), de ezek között is van néhány nem mindennapi mesterség (Dékán, Kannás, Kolompár stb.). Jóval kevesebb (33) a helynevekből alakult családnév is. A többé-kevésbé lokalizálható nevek közül ismét legtöbb (7) Győr-Sopron és (3) Vas megyére utal. Rajtuk kívül van még három Veszprém megyei, két Zala, egy Somogy, egy Baranya, egy Komárom megyei és egy dunántúli tájra (Sárközi) meg talán a Mura folyóra vagy valamelyik mellette levő településére utaló név (Mulai). Ezekkel szemben csupán négy olyan nevet találunk, amelyek a keleti területekre (egy Hajdú-Bihar, egy Szabolcs-Szatmár megyei helységre, kettő pedig tájnévre) utal. Mindezekből talán megállapíthatjuk, hogy a lakosság beköltözése ebben az időszakban is a Dunántúl felől, az eredeti telepesek (a városalapítók) etnikumából folytatódott nagyobb arányban, s a helynevet viselők arányához hasonló lehetett a többi magyar eredetű nevet viselő családok lakóhelyi megoszlása is. A szlovák nevek aránya nem növekedett, s csak egy ízben jelölik a források a tótkomlósról való ideköltözést. A

III. időszakban (1761—1770) mintha fölgyorsult volna a település növekedése, megnőtt az újonnan föltűnő nevek száma. Adamik, Antal, Antali, Asztalos, Baki, Bárány, Barca, Basa, Baska, Beda, Bebka, Birkás, Bod, Bódás, Bódis, Boltos, Borbély, Borka, Borsós, Bozzai, Bölcsföldi, Bősz, Brecska, Bucsek, Burján, Burkus, Cakó, Cibrik, Cigány, Ciráki, Cirok, Csanda, Cséhfalvai, Csinos, Csontos, Csorba, Csöntör, Darabos, Dénesi, Dilinár, Dóci, Domokos, Érsek, Fábri, Faragó, Fazék, Felcser, Fésűs, Filcsik, Fónai, Forró, Fürj, Gálik, Gáspár, Godáncsi, Godár, Gólya, Grenyó, Gyarmati, Gyolcsos, Gyömrei, Györe, Györgyik, Gyuga, Hajdamár, Hajmási, Halupa, Hanyec, Harka, Harmati, Héder, Heubach, Híres, Hofbauer, Iván, Jároli, Johannesz, Jónás, Jónász, Kabódi, Kacki, Kácser, Kajári, Kéri, Kertai, Kertész, Király, Kirják, Kirkmelik, Kodári, Komjáti, 77