A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

A vizsgált települések közül a battonyaihoz hasonló a népesség összetétele a makói járásbeli Magyarcsanád községben (a szerbeken kívül magyarok és románok lakják), míg a szegedi járásba tartozó Deszk, Újszentiván, s a városkörnyéki községként a közelmúltban Szegedhez csatolt Szőreg

2 egyaránt magyar—szerb lakosságú. E községek mindegyike a Békés megyével szomszédos Csongrád megyében található; elhelyezkedésükről térképünk tájékoztat. A szerbek magyar területre való áttelepülése hosszantartó folyamat eredménye. Az 1389-es rigómezei csatavesztést követő összeomlás, a szerb királyság pusztulása, valamint a török balkáni előretörése voltak a migrációs folyamat elindítói.

3 Az első nagyobb arányú telepítés 1421 táján ment végbe, amikor is Brankovics György vezetésével mintegy 80 000 személy kapott bebocsátást az ország déli területeire.

4 Letelepedésüket kedvezményekkel is elősegítették.

5 A békési és csongrádi községek telepítése jóval az első költözések után, a XVII. század végén történt. A többször porig rombolt Battony át 1560—61 között a környező helységekkel egyetemban teljességgel elpusztítja a tatárok támadása.

6 Jóllehet, a XVII. század közepére Battonya már a szerbek által újjáépített, „tiszta rácz" település, az újabb, 1686-os tatár betörés halálos csapást mér az egész Csanád megyére; egyebek között Apátfalva és Battonya is áldozatául esik a támadásnak.

7 Az újabb telepítéseknek kedveztek a felszabadító háborúk, a császári seregek balkáni sikerei. Az 1886—87-es, kisebb telepítés nem érintette Csanád vármegyét.

8 A nagy bevándorlás 1690-ben megy végbe. I. Lipót 1690. április 6-iki kiáltványa hatására a császáriakhoz csatlakozott csatavesztő Csernovics Arzén ipeki érsekkel 36—40 000 fő vagy háznép (?) szerb telepedett le Magyarországon.

9 A betelepültek számára 1694-ben a haditanács a Duna—Tisza közét jelöli ki lakókörzetül, így kerülnek zárt szervezetben az elpusztult Bács, Bodrog, Csanád, Csongrád, Arad megyékbe.

10 A vizsgált községek telepítésének idejéről közelebbit csak Magyarcsanád és Újszentiván esetében tudunk. Magyarcsanád (a telepítés idején Újcsanád) az 1686-ban elpusztult Apátfalva helyén („tenet locum antiquae possessionis Apathfalva"), 1700-ban települt a Bánátból ideérkezett szerbekből. A telepítés a bécsi udvari haditanács terveinek megfelelően, a marosi határőrvidék céljából történt.

11 Ötven évvel a telepítést követően, miután Mária Terézia feloszlatta a határőrvidéket és Újcsanádot Csanád vármegyébe kebeleztette be, az itteni szerbek nagy része Oroszországba vándorolt; helyükbe román betelepülők érkeztek.

12 Szentivánt a csanádi tiszttartóság 1746 márciusában szerbekkel telepítette be, akik azonban, minekutána 1738-ban a községet megvásárolta Szeged szabad királyi város, átköltöztek a mai Új szentivánba.

13 Délszláv nemzetiségünk egykor legszámosabb csoportja napjainkra erőteljesen megcsappant. Az 1690-es áttelepülés során átköltözött mintegy kétszáz ezer áttelepült szerbből

14 mindössze néhány ezer maradt az országban. Fényes Elek 1839-es adata szerint egyedül Torontálban 113 860 „rácz" élt.

15 Fényes szerint ezidőtájt Battonyának 5032 óhitű (tehát szerb és román együttesen!) lakosa van, akiknek legalább a fele szerb; Rácz-Csanád 3986 szerbet számlál, Deszken 1484, Szőregen 1380, Újszentivánon 526 főnyi szerb él.

16 182