Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Amit nem értünk - Bálint Sándor: Hidelemvilág

ket a kutya megkapott, vagy akik vele bántak, azoknak a füstre kellett állani, mert ez kihajtotta belőlük a veszettséget. A disznókat is odahajtották és az emberekkel együtt azokat is megfüstölték. A kifésült hajat nem szabad eldobni, mert akkor megfájdul a fejünk. Ugyanis a hajszál rontó kezekbe juthat. Első tavaszi égzengéskor derekunkat a ház falához kell dörgölnünk. A szemmel megvert kisgyerek arcát a látogató köpetével kell lemosni, majd az alsószoknyájával letörölni. Aki az apró gyereket átlépi, elszárad, a kicsi pedig meghal. Újév napján az udvar felől befelé haladva kell söprögetni, hogy a pénz, haszon a házhoz áradjon. E napnak, az évkezdetnek eseményei, cselekedetei meghatározzák az egész esztendőt. Ezért nem szabad a háztól kiadni semmit sem, hogy a szerencse el ne távozzék. Babot, kukoricát, lencsét főznek, hogy sok pénz (érc) legyen a háznál. A házból kilépve nem jó legelőször öregasszonnyal találkozni. Húshagyó kedden levágott és még vérző fekete tyúkkal kell az aprójószág udvarát körülszaladgálni, hogy a vészt távol tartsák. Nagypénteken kint a kútnál kell megmosakodni, hogy egészségesek maradjanak. A házat férgek ellen hajnalban ki kell söpörni. Mindez a tavaszi, megújulást igéző szokások közé tartozik. András, esetleg Luca napján a lányok férfifehérneműt, továbbá tükröt, törülközőt tesznek a párnájuk alá, hogy kérőjüket megálmodják. Ismeretes a lucapogácsa, lucakalendárium, lucaszék. Tilos bárminek is a házból való kiadása. Az ülőn szénvonóval, piszkafával megdöfködik a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Karácsony böjtjétől szilveszterig nem szabad ruhát kiteríteni, mert vagy a családból hal meg valaki, vagy a jószág pusztul. A szemetet gyümölcsfára kell szórni, a morzsát, asztal alá tett takarmányt, eleséget újévkor a jószágnak adni. Köleskásával kell beszórni a szoba földjét, hogy sok pénz legyen a háznál. Ez utóbbi azonban inkább a primitív halottkultusz maradványa. A felsorolt télkezdeti szokások egyébként a téli napforduló kozmikus időszakával függenek össze. A péntek itt is szerencsétlen nap. Kedden nem kezdenek, pénteken nem végeznek. Halálozást jelent, ha valaki pénteken kivérezi a kezét. Péntek este nem lehet lányokhoz menni, mert ezek rontás ellen fokhagymát tesznek a zsebükbe. Pénteki napon nem szabad új ruhát fölvenni, mert nem fogjuk egészséggel viselni. Magunkon ne varrjuk a ruhánkat, mert a szegénységet varrjuk ránk. Ha hétfői napon először asszony jön látogatóba, akkor elviszi az egész heti szerencsét. A tizenhármas szám a szabadságharc óta szerencsétlen, mert tizenhármán voltak az aradi vértanúk. A lányoknak nem szabad tükröt eltörni, csorba tükörből fésülködni, mert három évig nem mennek férjhez, hasonlóan, ha asztal sarkához ülnek. A menyasszonynak rontás ellen a kézfogótól az esküvőig sót kell a harisnyájába vagy cipőjébe szórni. A só, régebben a megszentelt só ősi gonoszűző. Karikagyűrűjét nem szabad más lánynak felpróbálni. Ha koszorújából lopnak, élete boldogtalan lesz. Az ellopott résszel végzett rontás ugyanis az egészre érvényes. A kenyérre megszegéskor keresztet kell vetni, mert csak így nem fogy ki a házból. A frissen sült kenyér púpját megmossák, a vizet pedig a tanyatetőre öntik. Már elfelejtették, hogy eredeti megfontolás szerint ez tűzeset ellen történt. A kenyér elhalványult Krisztus-jelkép. A templomban csókolózni nem szabad, mert „Látja az Isten". Ez már utólagos, megkopott magyarázat. A hiedelem alapja egy középkori legenda: az ördög láthatatlanul ott van a templomban és ökörbőrre jegyzi azoknak a nevét, akik illetlenül viselkednek. Ásításkor keresztet kell a szánkra vetni, nehogy a tág nyíláson belénk bújjon a résen álló gonosz. 445