Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - c) Étkezés

zékba állította. Ha nem friss sütésű faggyúval dolgozott, akkor egy edényt jól megsózott, (ugyanis az édesfaggyú gyorsan felolvadt). A fazékból vékonyan öntött az üvegcsőbe faggyút. Addig tartotta, míg körül fehér nem lett. Ekkor az ujját kivette alóla, de az öntő egy darabig még a vízben állt, hogy a faggyú teljesen megfagyjon. Ha már megfagyott, megfogta a pöcköt és a gyertya szépen „kigyütt". Azután az öntőt ismét hideg vízbe tette, hogy lehűljön, mert így hamarabb megfagyott, csihatt a következő öntés. Télen kártyázáskor kora este azzal világítottak, nagyon szép fénye volt. Ha gyorsan égett, az azt jelentette, hogy a faggyú nem volt elég sós, és megsózták. A gyertyatartó mellett egy papiroskatujába egy kis só állt s ha megsózták, a lángja mindjárt csihatt. Amikor abrakos bárányt vágtak, mindig összegyűjtötték a faggyút s amikor megszaporodott, kisütötték és megöntötték. A gyertyákat kötegekbe kötötték és a konyhában jó magasra akasztották, hogy a macska ne férjen hozzá. Nagyon szerette, pedig fosott tőle. Az első világháborúig az istállóban zsíros vagy olajos mécs égett. A tehenet is világnál fejték. A mécses cserépből vagy bádogból készült. A bádogot azért szerették, mert az nem tört el. Az ajtó melletti mécseslyukban égették. A mécses lángja kormozott. Drága volt a gyufa, az olaj is fogyott s ezért előfordult, hogy a két istállóban csak egy mécsest gyújtottak. Vödörbe tették és úgy vitték a másikba. Ha fújt a szél, akkor a kalapjukat a vödör tetejére tették. Tökmag-, repceolaj vagy zsír égett a mécsesben. A tökmagolaj jobb, mert sűrűbb. Vékonyabb a füstje, mint a repcének. Legtöbben bádogmécsesben tökmagolajat égettek. Kaparták a tökmagot (a kettévágott tökből kikaparták a magot s megmosták) és az orosházi Bohus- vagy Pipis-malomban, sokan a komlósi Pipis-malomban üttették meg. A repceolajat úgy nyerték, hogy a búzában lévő vadrepcét kirestálták és olajnak kiütötték. Csavaros fedelű 15 literes kőbutykosban tárolták. A kamrában a petróleumos bütykös mellett volt a helye. Olasz Ernőéknél a mécsest csak rövid ideig használták, mert az öregatya félt, hogy tüzet okoz, csak akkor használták, ha közelében voltak. Náluk a mécses kúp alakú volt és bádogból készült. Csövébe tatárt (belet) húztak. Füle is volt. Arra egy drótból készült bélhúzót erősítettek házicérnával s azzal húzták a belet felfelé; akkor jobban égett, de többet fogyasztott. Petróleummal tüzelték. Az első világháború után a mécsest a viharlámpa vagy a 3-as lámpa váltotta fel. Az istálló közepén levő oszlopra vagy a falra akasztották. Nagyobb fényük volt s nem füstöltek. Sokszor etetés, itatás után az istállóból az emberek a viharlámpával jöttek be s azzal szedték össze a kamarában a vacsoránakvalót. A viharlámpa biztonságosabb volt, mint a mécses, noha azzal is történhetett szerencsétlenség. A második világháború után a Barackosi-dűlőben levő Nagy Pál János tanyájában az istállóban a viharlámpa lángját a huzat kihúzta, a pókháló meggyulladt s végigszaladt a tűz a pókhálón, a gaztető meggyulladt: 2 ló, 2 tehén bent égett és a gazda is megégett. Az úton a kocsit is viharlámpával világították ki. A rúd szárnyára a két ló közé akasztották, a két hámfa közé. így a lámpa előrevilágitott és nem vette el sem a lovak, sem a kocsis szeme világát. c) Étkezés Télen a szobában étkeztek, mert a konyha hideg volt. A konyhában csak addig tartózkodtak, míg az étel főtt. A főzés nem sok meleget adott, ezért ott nem lehetett leülni eszegélni, eszegetni. Az asztal mellett közösen étkeztek. Ritka volt az a tanya, ahol mindenki akkor evett, amikor megéhezett. Szakács Gáborné a Meszlényi Sándor féle tanyában megfőzött egy csomó ételt s a család „rájárt". Mindenki szedett-vett, amikor neki jólesett. Általában a család együtt evett, összeálltak enni. Legtöbb helyen napjában kétszer ettek. Az első étkezés a reggeli volt. Érdekes, hogy 266