Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - b) Világítás

b) Világítás A tanyában petróual (petróleummal) világítottak. A szobában nagyobb és a konyhában kisebb lámpa égett. A szobában legtöbbször a talpaslámpát használták. Nappal a sublóton, este az asztalon volt a helye. Ez a hordozható lámpa 8-as nagyságú volt. Sokszor azt vitték ki a konyhába, de ha gyorsan vitték, kojtolt, füstölt. Disznóvágáskor, névnapon és ha vendégek voltak, a függőlámpát gyújtották meg. Ez a nagyobb lámpa a szoba közepén vagy az asztal felett csüngött. A nagygerendába vagy az asztal feletti kisgerendába szeget vertek s oda akasztották fel olyan magasra, hogy a fejüket bele ne verjék. Az egyszerűbb függőlámpának üvegtartálya volt, amely egy tartóban ült. Ezt két drótpálca tartotta, amelyre ráhúzták a bádogemyőt. A tartó vége karikában végződött és lánccal akasztották fel. Sok esetben ez a lámpa is csak 8-as volt. Módosabb helyen a lámpa tartója öntöttvasból készült s áttört díszítésű volt, az ernyője pedig porcelán. Három láncon csüngött. A magasságát szabályozták. Szép világa volt, de sok petróleumot fogyasztott. A konyhában falra akasztható lámpával világítottak. Sok helyen csak 3-ast használtak. A lámpa a konyhában a közfalon volt, hogy a kemencére, a katlanra, a sparhetre (tűzhelyre) világítson. Néha a kamrába is kivitték. Nagyobb tanyában több lámpa is égett. Fejes Zoltán Búcsúhalmon levő tanyájában sokszor 3—4 lámpa is égett. A lámpagyújtás idejét a napnyugta szabályozta, mindig alkonyat után gyújtották meg. Ahol cselédlány volt, a lámpagyújtás az ő dolga volt. Gyerekkézre nem került. Sok petróleum fogyott, noha spóroltak vele; amíg csak lehetett nem gyújtották meg. A szobában gyújtották meg előbb, ugyanis a konyhában csak akkor gyújtottak lámpát, ha valami munkára ráesteledett. Amikor meggyújtották „jó estét" kívántak. A lámpát az asszony vagy nagyobbacska lány pucolta, ahol cselédlány volt, amikor ráért, az tisztította. Amíg le nem feküdtek, mindig égett. Legtöbb helyen az ágyban nem volt szabad olvasni. Fejeséknél inkább kártyáztak esténként, 10—11 óráig is égett a talpaslámpa. A petróskanna a konyhában, az ajtó mögött állt. A pusztaközpontiak, barackosiak míg ott nem nyílt meg a bét, a Kokovai-föld sarkán levő Mayer-boltból hordták a petróleumot. Ez a gyerekek dolga volt. Sok helyen a petróleumot nagy kőbutykosba tartották, amely a kamrában állt. A Csepregi György-féle tanyában a kamrában a vakajtóba (a tanya falánál vékonyabb fallal berakott ajtónyílás) volt a helye. Két butykossal elég volt egy télen. Ősszel tele vették s télen még egyszer megtöltötték egy hetipiac alkalmával. A kocsiderékban, a szalmában fészket készítettek neki. Arra vigyáztak, hogy a fűszerféle ne legyen petróleumos. A kamrában nem tartottak körülötte semmit sem. A petróleumot nem hagyták teljesen kifogyni, 3—4 liter mindig volt „forthantba", tartalékban. Gyertyával csak akkor világítottak, ha a boltban nem volt petróleum, ami csak ritkán fordult elő. Gyertyaöntéssel nem pacsmagoltak. A gyertyát a boltból vették, mikor milyet kaptak. A vastag jobb volt, tovább tartott. Mindenütt volt gyertyatartó, de sok helyen nem keresték, megcsöpögtették az asztal tetejét és belenyomták. Gyertyát már emberemlékezet óta nem mártottak. Az eljárásra azonban itt-ott még emlékeznek. A gyertyamártó fülesköcsögbe forró vizet öntöttek. Róöntötték a felolvasztott birkafaggyút, amely a víz tetején úszott. A tatár (bél) aljára egy csomót kötöttek és beleengedték a masszába, majd utána rögtön kihúzták s a faggyú azonnal ráfagyott a bélre. Addig mártogatták a belet, míg a gyertya a kívánt vastagságot el nem érte. A gyertyaöntésre már jobban emlékeznek. Olasz Ernő az első világháború előtti években öntött gyertyát. Bátyja lakodalmára 5 birkát vágtak. Olyan kövérek voltak, hogy 120 szál gyertyát öntöttek a faggyúból. A faggyút levágták a húsról s kisütötték, mint a zsírt. Az üveg gyertyaöntőbe belet húztak. A bélre fapöcköt kötöttek, majd a pöcköt ráfektették, az öntő szájára. A belet az öntőbe csüngették, s az alsó végén lévő szűk lyukon kihúzták a bélvéget. A belet meghúzták, hogy igenösen álljon a csőben. A gyertyaöntő ember az ujját rátette a bél kilógó részére s ezzel befogta a lyukat. A gyertyaöntőt egy hideg vízzel telt fa265