Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - IV. Élet a tanyában - 1. A téli életómd - a) Fűtés

szalmakazal és könnyebben beázott. Ha a tuskó gyökerei között maradt még föld a fölszedés után — bár a kaparás és a szállítás közben a nagyja kihullott —, a fűtés előtt bunkós bottal veregették ki belőle. Amikor a kazalból bevitték, a gereblyével egy kisebb csomót húztak a kazalból és azt verdesték. Az orosháziak régebben, amikör még kötőbe szedték a tuskót, jól kiverték s a fűtés előtt már nem kellett verni. A kivert földet a gereblye fokával eltolták és egy újabb csomót húztak oda. Ha sütöttek, három kassal is bevittek. Két kézzel összefogták s úgy dobálták be a kemence szájába, majd szénvonóval betolták. Egyszer az egyik, másszor a másik oldalába, miután a parazsat hátratolták. A tuskó nem hamvadt el olyan hamar s ha jól hátra tolták, sokszor még másnap is parazsas volt. Tovább tartotta a kemence a meleget. A fűtés befejeztével feltették az előtét, amit az orosháziak tévőnek hívtak. A Pusztán használt tüzelőanyagok között meg kell említenünk még a tőzeget, vagy ahogyan a pusztaiak hívják, a ganét is. A Puszta szikes részein még a század elején is tüzeltek tőzeggel. A gulyás összeszedett annyi ganét, hogy évenát azzal tüzelt. Legtöbbször a szabadkémény alatt használták, a kémény alatti kiskatlanba ganéval főztek. Sparhëtba nem tüzelték, mert hamar megtelt hamuval. De nemcsak a szikes részeken tüzeltek ganéval, hanem a jó földeken is. Az első világháború előtt sok fás tanyában tapostak ganét. Ott használták, ahol egyenletes tűz kellett. Szép lassan égett, pusmogott és lehetett tőle dolgozni. Mosáskor, takarmánykrupmli főzéskor, disznóöléskor sokszor ganéval tüzeltek a katlan alatt. Fekete Sándor említette, hogy amikor a tűzhelyen a fa elégett s nem tüzeltek tovább, a parazsat betakarták ganéval s az reggelig tartotta a parazsat. Míg a gyufának „nagyszëme vót" kéngyertyát mártottak a parázsba s a gyertya lánga lobbant. Ha csak kevés parázs maradt, az ágy szalmazsákjából húztak ki egy csóvára valót, a parazsat beletekerték, csóválták és az lándot vetett. A kemence köré csak akkor telepedtek, ha beállt az idő. Akkor is inkább estefele s főleg csak az idősebbje. Naphosszat az öregek, különösen az asszonyok ültek a kemence mellé, s jót szundikáltak a padkán. De a legények is odatelepedtek, ha kint megfázott a derekuk. A hátukat nekivetették a kemencének s ha hosszabb ideig ültek ott, kisszéket vagy zsámlit tettek a lábuk alá. Ha napközben a felsőruha átázott, akkor azt a kemencén szárították s ingben-gatyában ültek a kemence mellett. A gyerekek is ott melegedtek. A kuckóban csak az apraja volt, télen azoknak nem volt szabad kimenni. A nagyobb gyerekek csak akkor kerültek oda, ha megfáztak. Lerúgták a csizmát s ott melegedtek. A bandázók közül az idősebbek mindjárt a kemencét keresték, s a padkára telepedtek. A vastag falú, kis ablakú, jó vastag padlású tanya a melegtanya. A Csepregi Györgyféle tanyának az agyagos fala olyan vastag volt, hogy a vizes években két hónapig vízben állt, s még a sártapasz sem esett le róla. A meleg tanyának egy suk vastag a padlása. A csömpölyeg között legalább 2—3 réteg elterített nád volt. Hiába vastag a fal, ha repedt és tele van egérlyukkal, mint az Olasz Ernő tanyájában. Számít az ablak is. A kettős ablak jobban véd a hidegtől. A kemencétől is sok függött. A vastag falú, durva falú kemence nem adja ki a meleget. A melegtanyában a jó kemence még másnap reggel is meleg. A régi, gaztetejű tanyák melegek voltak. A Hatablaki-dűlőben a Molnár Sándor- és a Fekete József-féle tanyák jó melegek voltak. Az ilyenben a kisgyerekek pöndölben, mezítláb voltak télen is. Az ablak mellett is jó idő volt. „Mentül magasabb" a tanya, annál hidegebb. A Hatablaki-dűlőben a Zádori-féle tanya hideg, mert vékony a padlása. A kemence pedig jó benne. A tanya azelőtt Kiss Mihályé volt. Az sokat panaszkodott és átment gyakran a közeli Olasz Ernő- tanyába, melegedni. Hideg tanya volt a Sávai-féle kistanya, ahol Szénási Lajos kistanyásnak szabadtüzelése volt, de nagy télben a szobában az asztalon befagyott a pohárban a víz. A vizesévekben sok tanyának megrepedeztek a falai s nem tartották a meleget. 264